Az elszigeteltség mediterrán archeológiái a globalizáció korában

Eredeti címe:

Mediterranean Archaeologies of Insularity in an Age of Globalization

Könyv tartalma:

A közelmúltban az ókori mediterrán világ társadalmi-kulturális változásainak olyan összetett értelmezései jelentek meg, amelyek megkérdőjelezik a korábbi modelleket. A mai hiper-kapcsolatos korszak hatására a tudósok már nem úgy tekintenek a Földközi-tengerre, mint egy statikus helyre, ahol a "görög-római" kultúra dominált, hanem inkább egy dinamikus és összekapcsolt tengernek látják, ahol a mobilitás és a hálózatosodás mellett a széttöredezettség és a bizonytalanság volt a jellemző. Ezért az ókori kultúra tanulmányozásának aktuális elméleti megközelítése a globalizáció megközelítése. A mediterrán történelem bizonyos korszakait (pl. a Római Birodalom), amelyek a fokozott összekapcsoltságukról ismertek, így a globalizált perspektívából elemezték, amely a rizómális hálózatosodást, a kulturális sokszínűséget és a társadalmi változások többszörös folyamatait vizsgálja. A régészet hasznos tudományágnak bizonyult az ókori "globalizáció" vizsgálatához, mivel újabban arra összpontosít, hogy az összekapcsolódási szintek megváltozásakor az identitás hogyan fejeződik ki az anyagi kultúrán keresztül, amely a helyi és a globális hatások között tárgyal. Az identitás egyik formája, amelyet a globalizáció elméletével kapcsolatban nem vizsgáltak kellőképpen, az elszigeteltség. Az elszigeteltség, vagyis a szigeteken élő emberek által kifejezett, társadalmilag elismert másság az önazonosítás egy adott térben és időben létrehozott formája.

Az elszigeteltséget, mint a "globális" erők által befolyásolt egyedi társadalmi identitást, fontos kutatási paradigmának kell tekinteni a kulturális változások újbóli vizsgálatával foglalkozó régészetek számára.

E kötet célja annak feltárása, hogy az összehasonlító szigetarcheológia hogyan járulhat hozzá az ókori mediterrán "globalizációról" szóló diskurzushoz. A kötet témája abból a kollokviumülésből ered, amelyet a kötet társszerkesztői vezettek az Amerikai Régészeti Intézet 2017. januári éves találkozóján. A mediterrán régészetben a globalizáció tanulmányozásának jelenlegi helyzetét tekintve a kötet célja, hogy első ízben hozza össze a különböző szigeteken és különböző anyagi kultúratípusokon dolgozó régészeket, hogy diakronikusan megvizsgálják, hogyan változtak a mediterrán szigetszerűségek azokban a korszakokban, amikor a konnektivitás fokozódott, például a késő bronzkorban, a görög és föníciai kolonizáció korában, a klasszikus korban, valamint a magas és késő római császárkorban. Minden fejezet célja, hogy egy adott szigetet vagy szigetcsoportot az adott időszakot meghatározó globalizációs erők és hálózatok kontextusában helyezzen el, és a régészeti anyagot felhasználva feltárja, hogy a szigetlakók hogyan alakították szigetidentitásukat vagy a szigetiség fogalmát a helyi és globális hatások összefonódásában.