Az eltűntek rendszertana

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Taxonomy of the Missing

Könyv tartalma:

Lisa Lewis hatodik verseskötetében, az Eltűntek taxonómiájában a múlt jelen van, finom részletességgel és szűrve, de soha nem csökkentve, azzal a fajta gyengéd sajnálkozással, amely csak évtizedes megélt tapasztalatok után keletkezik. „Megvívtam a magam miniatűr háborúit. Itt vannak/ az ereklyéim” - jelenti ki az egyik vers beszélője, felajánlva az egyetlen dolgot, amire a bölcsesség jó: az önelfogadást. Itt dobog a ritmusa „egy el nem zárt, hétköznapi szívnek.”.

Denise Duhamel szerint: „Az eltűntek taxonómiájában Lisa Lewis összetett nőkről ír, mint barátokról, anyákról, nővérekről, »macskás hölgyekről«, kutyasétáltatókról és szeretőkről. Okos tudatossággal ír az osztályok dinamikájáról, a Föld veszélyeztetettségéről erőszakosságunk következtében, és erőszakos Amerikánkról - a múltról és a jelenről. Ezek a zaklatott korunkról tanúskodó versek vágyakozásukban és érzelmi őszinteségükben is időtállóak. Lewis versei szúrós, megdöbbentő dalt énekelnek.”.

Charles Fort pedig hozzáteszi: „Lisa Lewist az oklahomai ellenfelek talán fejelésbe taszítják, de a legjobb, ha arra számítasz, hogy elesve győz. Szükséged van erre a könyvre a verandád üdvözlőszőnyegén. Ebben a könyvben szomorú vers-balladák vannak, amelyek gyakran úgy olvashatók, mint a blues. Verseiben feltárul a nemek, a család, a föld, az állatok szépsége és réme, és az, ahogyan kuncsorogunk az emberi elixírért, amely megmenthetne minket önmagunktól. A címadó versben egyetlen sor található: Tudod, hogy itt vagyok? Mi az az egyetlen hiányzó hozzávaló ennek a költő-alkimistának a kásájába? Én megtaláltam.”.