Olvasói vélemények
Összegzés:Christopher Kemp „Az elveszett fajok” című könyve a természettudományi gyűjteményekben található felfedezések izgalmas feltárását kínálja, különösen azt, hogy a történelmi példányok hogyan vezethetnek új fajok azonosításához. Rávilágít a múzeumi gyűjtemények jelentőségére a biológiai sokféleség és a természetvédelmi erőfeszítések szempontjából, miközben magával ragadó történeteket mesél tudományos felfedezésekről. Az írást dicsérik, hogy közérthető, mégis informatív, így a laikus olvasók és a tudósok számára egyaránt élvezetes.
Előnyök:A könyv jól megírt, rendkívül lebilincselő és informatív, lebilincselő elbeszélő stílusú. Az olvasók nagyra értékelik a múzeumi példányokból származó fajfelfedezések lenyűgöző beszámolóit és a természettudományi gyűjtemények jelentőségét a biológiai sokféleség szempontjából. Hatékonyan, közérthetően közvetíti a tudományos fogalmakat, és félelmet ébreszt a természet és a tudományos kutatás iránt.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv minimálisan foglalkozik a növényfajokkal, és nem foglalkozik a gombákkal, algákkal és zuzmókkal. Megjegyezték, hogy inkább történetek gyűjteményének, mintsem összefüggő elbeszélésnek tűnik. Emellett aggályok merültek fel a kritizált tudományos gyakorlatokkal kapcsolatban, különösen a minták gyűjtésének gondolatával kapcsolatban, anélkül, hogy azokat utána alaposan tanulmányoznák.
(22 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Lost Species: Great Expeditions in the Collections of Natural History Museums
Könyv tartalma:
Az apró, tüdő nélküli Thorius szalamandra Mexikó déli részéről, vékonyabb, mint egy gyufa és kisebb, mint egy negyeddolláros. A dúsan fehér bundájú Saki, a brazíliai esőerdőkben élő, ágaskodó majom. Az olinguito, az Andokban őshonos, félig mongúz, félig mackó. Ezek a fantasztikus fajok mind újak a tudomány számára - legalábbis újonnan nevezték el és azonosították őket; de nem a vadonban fedezték fel őket, hanem a természettudományi múzeumok fiókjaiban és barlangos pincéiben bukkantak rájuk. Ahogy Christopher Kemp Az elveszett fajok című könyvében feltárja, a természettudományi múzeumok szekrényeiben és raktáraiban a felfedezésre váró kincsesbánya rejtőzik.
Kemp kalauzolásával a múzeumok pincéiben barlangászunk, mintatálcák között kutatunk, és a gyűjtemények fiókjait és befőttesüvegeit vizsgáljuk, tudományos detektívekként új fajok után kutatva. Többek között 1906-os királyrákokat, azonosítatlan tarantulákat, félrecímkézett himalájai földi csigákat, egy ismeretlen, eredetileg Darwin által gyűjtött bogarat és egy elfelejtett cincogó békát fedezünk fel. Ezek a példányok minden esetben évtizedekig - néha egy évszázadnál is tovább - csendben hevertek a múzeumok gyűjteményeiben, mielőtt éles szemű tudósok rájöttek volna, hogy újdonságokról van szó. A tudósok minden évben újabb és újabb fajokkal találkoznak a múzeumi gyűjteményekben, ami arra emlékeztet, hogy a világ biológiai sokféleségének csak egy töredékét neveztük meg. Sajnálatos módon egyes példányok olyan sokáig vártak arra, hogy elnevezzék őket, hogy a klímaváltozás és az élőhelyük elvesztése miatt már eltűntek a természetből, mielőtt azonosították volna őket. Ahogy Kemp bemutatja, ezek a történetek éppen ezeknek a gyűjteményeknek a maradandó jelentőségét mutatják be.
Az Elveszett fajok szemléletesen meséli el ezeket a felfedezésekről szóló történeteket - az egyes élőlényekről szóló legfrissebb információktól kezdve az őket összegyűjtő emberekig és a tudósokig, akik végül rájöttek, hogy mit is tártak fel -, és sok múzeumlátogatót fog arra ösztönözni, hogy bepillantson a zárt ajtók mögé és turkáljon az archívumokban.
