Olvasói vélemények
Összegzés:Alan Booth útinaplói, a „The Roads to Sata” és a „Looking for the Lost” Japán alapos felfedezését mutatják be, kiemelve a vidéken való sétálás közbeni találkozásait és elmélkedéseit. Booth éleslátó megfigyelései a japán kultúra, történelem és emberek összetettségét tárják fel, gyakran vegyítve a humort, a tudományosságot és a személyes anekdotákat. Japánban élve és a nyelvet folyékonyan beszélve szerzett egyedi nézőpontja lehetővé teszi az olvasók számára, hogy értékeljék a nemzet szépségét és sajátosságait egyaránt. Néhány olvasó azonban néha túlságosan negatívnak találta a szemléletét, ami vegyes érzéseket váltott ki az ábrázolásaival kapcsolatban.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és könnyen olvasható írásmód.
⬤ Fanyar humor és éleslátó megfigyelések a japán kultúráról és emberekről.
⬤ Japán hiteles bemutatása a tipikus turistaélményeken túl.
⬤ Erős hely- és történelemérzék az elbeszéléseiben.
⬤ Jól megalapozott, a személyes és a történelmi reflexiókat ötvözi.
Hátrányok:⬤ Egyes olvasók cinikusnak vagy túlságosan negatívnak érzik a hangnemét bizonyos régiókkal és tapasztalatokkal kapcsolatban.
⬤ Néhányan úgy találták, hogy a könyvet nehéz elsajátítani, mivel úgy érezték, hogy hiányoznak belőle a pozitív meglátások.
⬤ A teljes megértéshez szükség van némi előzetes Japán-ismeretre vagy ottani élettapasztalatokra.
(33 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Looking for the Lost: Journeys Through a Vanishing Japan
Könyv tartalma:
LENDületes, meditatív séta Japán lelkét keresve Alan Booth hegyeken és falvakon át gyalogosan utazva egy olyan Japánt talált, amely messze van a nyugatiak által ismert sztereotípiáktól. Akár ősi harcosok nyomába ered, akár a külvárosi terjeszkedés betolakodását mutatja be részletesen, csalhatatlanul megtalálja a sokatmondó részleteket, a váratlan átalakulásokat, a mindennapi drámákat, amelyek ezt a távoli világot a lapokon életre keltik.
Az Elveszetteket keresve tele van személyiségekkel, a barátságos gengszterektől kezdve a pajkos gyerekeken át magáig a szerzőig, aki maga is emigráns, és aki Japánban egyszerre találta meg igazi otthonát és száműzetését. A fanyar, szellemes, néha dühös, mindig ékesszóló Booth egyedülállóan éleslátó kalauz.
Az elveszetteket keresve egy technicolor utazás egy nemzet szívébe. Talán még ennél is jelentősebb, hogy egy ember, Alan Booth önarcképe, amelyet saját élete alkonyán festett meg.
