Értékelés:
A könyv a hajléktalanság szemléletformáló és együttérző feltárását nyújtja, kiemelve a hajléktalan emberek egyéni tapasztalatait és a helyzetükhöz hozzájáruló rendszerszintű problémákat. Ítélkezés helyett empátiára és megértésre ösztönöz, és olyan meglátásokat kínál, amelyek mind a nagyközönség, mind a szociális szolgáltatásokban dolgozó szakemberek számára értékesnek bizonyulhatnak. Néhány olvasó azonban úgy találta, hogy a könyv túlságosan adatközpontú, és kevésbé összpontosít a személyes elbeszélésekre.
Előnyök:⬤ Egyedi nézőpontot kínál a hajléktalanságról, túllépve a sztereotípiákon és feltételezéseken.
⬤ A személyes történeteket strukturális elemzésekkel ötvözi, így informatív és magával ragadó.
⬤ Felhívja a figyelmet és empátiát a hajléktalanok előtt álló kihívásokra.
⬤ Megközelíthető és átélhető, így széles közönség számára alkalmas.
⬤ Inspiráló és motiváló, és képes megváltoztatni az olvasók hajléktalansággal kapcsolatos nézeteit.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy túl sok az adat, és hogy ez elvonja a figyelmet a személyes elbeszélésekről szóló beszámolókról.
⬤ Elsősorban a magasabb rendű hajléktalan személyekre összpontosít, kihagyva a probléma néhány összetett aspektusát.
⬤ Néhány olvasó a könyv egyes részeit nehezen érthetőnek vagy túlságosan tudományosnak találta.
(26 olvasói vélemény alapján)
The Man in the Dog Park: Coming Up Close to Homelessness
Az ember a kutyaparkban ritka ablakot nyit az olvasó számára a hajléktalanok életébe. Cathy A. Small egy hajléktalan férfival való személyes kapcsolatán felbuzdulva, aki a társszerzője lett, lenyűgözően mutatja be, mit jelent és mit kell hajléktalannak lenni. Több tucat hajléktalannal készített interjúk és találkozások vezetnek be minket egy olyan világba, amelyet a legtöbben még sosem láttak. Bensőséges megfigyelőként utazunk azokon a helyeken, amelyeket sok hajléktalan látogat, többek között egy közösségi menedékhelyen, egy napszámos ügynökségen, egy kolduló sarkon, egy zálogházban és a HUD lakáshivatalában.
Ezeken a személyes történeteken keresztül tanúi lehetünk azoknak az akadályoknak, amelyekkel a hajléktalan emberek szembesülnek, és annak, hogy milyen leleményességre van szükségük ahhoz, hogy megbirkózzanak az otthon nélküli élettel. Az ember a kutyaparkban rámutat arra, hogy saját kulturális feltételezéseink és vakfoltjaink milyen módon járulnak hozzá az amerikai hajléktalansághoz, és milyen mértékben járulnak hozzá a hajléktalan emberek szenvedéséhez. Ugyanakkor Small, Kordosky és Moore megmutatják, hogy saját kapcsolat- és együttérzésünk hogyan hozhat bennünket kapcsolatba azokkal a cselekedetekkel, amelyek csökkentik a hajléktalanságot, és nagyobb emberséget visznek a hajléktalanok tapasztalataiba.
Az Ember a kutyaparkban nyers érzelmei örökre megváltoztatják a hajléktalanok életének megbecsülését és megértését, amellyel oly sokan küzdenek a mai társadalom rivaldafényén kívül.
