Olvasói vélemények
Összegzés:John Foot „The Man Who Closed the Asylums” című könyve részletes történelmi beszámolót nyújt az elmegyógyintézetek bezárásáról, és elsősorban a kriminológia vagy a történeti kutatás iránt érdeklődőknek szól. Bár átfogó betekintést nyújt, akadémikus stílusa miatt nem biztos, hogy minden olvasóhoz eljut.
Előnyök:A könyv jól kutatott, forrásokban gazdag, és lenyűgöző beszámolót nyújt az elmegyógyintézetek bezárásáról. A tudományos életben, különösen a kriminológiában dolgozók számára kifejezetten ajánlott.
Hátrányok:A tudományos stílus nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog, mivel sok lábjegyzetet és disszertációszerű előadást tartalmaz. Egyesek számára zavaró lehet a közvetlen beszámolók helyett hallomásként bemutatott történelmi kontextus.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Man Who Closed the Asylums: Franco Basaglia and the Revolution in Mental Health Care
Könyv tartalma:
Amikor az 1960-as évek szele végigfújta a pszichiátria világát...
1961-ben, amikor Franco Basaglia megérkezett a Jugoszláviával közös olasz határon fekvő goriziai elmegyógyintézet zord falai közé, az a borzalom helye volt, a mentálisan betegek és kirekesztettek Bedlamja, amely Basaglia saját háborús élményeit idézte a fasiszta börtönben. A betegeket gyakran hosszú időre lekötözték, és a terápia nagyrészt elektromos és inzulinsokkokból állt. A folyosók bűzlöttek, és sok internált számára az ajtókat életfogytiglanra zárták. Ez egy koncentrációs tábor volt, nem kórház.
Basagliától, az új igazgatótól azt várták, hogy gyakorolja az elnyomás minden olyan készségét, amelybe beiskolázták, de ő ebből semmit sem akart. A helyet úgy kellett bezárni, hogy belülről megnyitják, szabadságot és demokráciát hozva a betegek, az ápolók és a pszichiáterek számára, akik ebben a „totális intézményben” dolgoztak. ”
Az olyan szerzők írásai, mint Primo Levi, R. D. Laing, Erving Goffman, Michel Foucault és Frantz Fanon, valamint az Egyesült Királyságban működő kísérleti terápiás közösségek gyakorlata által inspirált Basaglia pszichiáterként és kampányolóként Görzben, Pármában és Triesztben végzett munkája alapvetően hozzájárult az 1968-as nemzeti és nemzetközi mozgalomhoz. 1978-ban törvényt fogadtak el (a „Basaglia-törvényt”), amely a teljes olasz menekültügyi rendszer bezárását szentesíti.
A mentális egészségügyi ellátás e forradalmi megközelítésének első átfogó tanulmánya, Az ember, aki bezárta az elmegyógyintézeteket megragadó beszámoló a huszadik századi pszichiátria egyik legnagyobb hatású mozgalmáról, amely hozzájárult a mentális betegségekről alkotott képünk átalakításához. Basaglia munkája számtalan embert mentett meg a nyomorúságos egzisztenciától, és öröksége továbbra is fennmarad, mint tárgyi lecke a brutalitás és tudatlanság elleni harcban, amelyet az intézményrendszer józan észként árul a nyilvánosságnak.
