Értékelés:
A „The Making of a Human Bomb” című könyv mélyreható etnográfiai képet nyújt a mártíromság és az öngyilkos merényletek palesztin szemléletéről, megkérdőjelezve a közkeletű hiedelmeket, és árnyalt képet nyújt az izraeli-palesztin konfliktusról. A történelmi kontextust személyes elbeszélésekkel ötvözi, hogy megvilágítsa a helyzet összetettségét, így értékes forrás mindazok számára, akik mélyebben meg akarják érteni ezeket a dinamikákat.
Előnyök:⬤ Hatalmas betekintést nyújt a palesztin tapasztalatokba és a mártíromság mögött álló motivációkba
⬤ jól kutatott és alapos
⬤ hozzáférhetővé teszi az összetett témákat
⬤ nyílt elfogultság nélkül egyensúlyt teremt
⬤ elősegíti a terrorizmus és a társadalmi-politikai kontextus mélyebb megértését.
⬤ Egyes részek túlságosan technikai jellegűek az általános olvasók számára
⬤ a bevezető és a befejező részek kevésbé lehetnek lebilincselőek
⬤ a könyv az izraeli akciók kritikus ábrázolása miatt kellemetlen érzéseket hagyhat az olvasóban.
(6 olvasói vélemény alapján)
The Making of a Human Bomb: An Ethnography of Palestinian Resistance
Nasser Abufarha palesztin antropológus Az emberi bomba készítése című könyvében elmagyarázza az al-Aksza Intifáda (2000-06) során Izrael ellen indított palesztin mártírhalál-akciók (öngyilkos merényletek) mögött meghúzódó kulturális logikát. Ezáltal rávilágít arra, hogy a palesztinok hogyan élték meg és hogyan érzékelték a tágabb értelemben vett konfliktust. Az intifáda alatt az izraeli célpontok elleni mártírhalálos akciók nagy részét a ciszjordániai Dzsenin városában és a környező falvakban kezdeményezték. Abufarha Dzseninben született és nőtt fel. A térséghez fűződő személyes kapcsolatai lehetővé tették számára, hogy az Intifáda idején etnográfiai kutatásokat végezzen ott, miközben egy amerikai egyetem hallgatója volt.
Abufarha a mártírok élettörténetére, a családtagjaikkal és az őket támogató csoportok tagjaival készített interjúkra, valamint a palesztin irodalom, művészet, előadások, híradások és politikai kommentárok vizsgálatára támaszkodik. Emellett értékeli a palesztin csoportok által 2001 és 2004 között végrehajtott több mint kétszáz mártírművelet adatait - a merénylőkről, a célpontokról és a halálos áldozatokról -. Egyesek robbanóövek vagy autók felrobbantásával jártak.
Mások izraeli (katonai és polgári) célpontok elleni fegyveres támadásokat jelentettek, amelyeket a halálig tartó harc szándékával hajtottak végre. Ezen túlmenően a Hamász és az Iszlám Dzsihád által 1994 és 2000 között végrehajtott öngyilkos merényleteket vizsgálta. A palesztin politikai erőszak elemzése során Abufarha figyelembe veszi a palesztinok Izraellel való konfliktus történetének megértését, a palesztinok mindennapi életére gyakorolt hatását, az oslói békefolyamat okozta kiábrándultságot, valamint az izraeli állami erőszak konkrét formáira adott reakciókat. A The Making of a Human Bomb megvilágítja a palesztinok szemszögét az Izraellel való konfliktusra, és modellt nyújt a politikai erőszak értelmét kereső etnográfusok számára.