Olvasói vélemények
Összegzés:Derrick Jensen „Az emberi felsőbbrendűség mítosza” című könyve erőteljes kritikát fogalmaz meg az emberi felsőbbrendűségről és a környezetpusztításról, személyes anekdotákat vegyítve erős érzelmi elbeszéléssel. A könyvet sok olvasó elgondolkodtatónak és hatásosnak találta, és a modern társadalom természethez való viszonyának újraértékelésére ösztönöz. A kritikák között azonban szerepel az összefüggéstelen írói stílus, az érzelmi intenzitás és az érveiben észlelt logikai hibák.
Előnyök:** Magával ragadó és elgondolkodtató írás, amely megkérdőjelezi az olvasók feltételezéseit. ** Erős érzelmi hatás, sok olvasó meghatónak és tanulságosnak találja. ** Különböző nézőpontokat és lenyűgöző anekdotákat tartalmaz. ** Fontos kérdéseket vet fel a környezet pusztulásával és az emberi felsőbbrendűséggel kapcsolatban. ** Kritikus gondolkodásra ösztönöz a társadalmi normákról és az egyéni felelősségről.
Hátrányok:** Az írásmódot gyakran rendezetlennek és áttekinthetetlennek tartják. ** A súlyos érzelmi hangvétel egyes olvasók számára visszatetsző lehet. ** Egyes érvekből hiányzik a logikai szigor, és inkább az érdekérvényesítésre, mint a strukturált vitára összpontosítanak. ** A tényszerű állításokban észlelt pontatlanságok vagy megkérdőjelezhető források. ** A dühös és cinikus hangnem elidegeníthet néhány olvasót.
(52 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Myth of Human Supremacy
Könyv tartalma:
Ebben a szenvedélyes polémiában Derrick Jensen radikális környezetfilozófus megcáfolja a természet hierarchiájába és az ember felsőbbrendűségébe vetett, szinte általános hitet. Részletesen feltárja a nem emberi élet hatalmas és alulértékelt komplexitását - a disznók és prérikutyák kultúrájától kezdve az elefántok és halak kreatív eszközhasználatán át a hernyók és gombák éleselméjűségéig. Szembesülünk azzal, hogy a tudományos intézményrendszer megbénult az erkölcsi és etikai kérdésekben, és radikálisan új keretet állítunk fel a nem emberi élet intelligenciájának és érzékenységének értékelésére.
Jensen támadja a mainstream környezetvédelmi újságírást, amely túl gyakran korlátozza a vitákat arra, hogy az ökológiai változások hogyan hatnak az emberekre vagy a gazdaságra - az emberen kívüli életre alig vagy egyáltalán nem figyelnek. A rá jellemző együttérző logikával azt állítja, hogy amikor elkülönítjük magunkat a természet többi részétől, valójában a természet ellen irányítjuk magunkat, igazságtalan és hosszú távon lehetetlen helyzetbe kerülünk.
Jensen mélységes megvetését fejezi ki az emberi ipari komplexummal és annak ökológiai túlkapásaival szemben, azt állítva, hogy az a Föld szisztematikus kizsákmányolásán alapul. A környezetvédelmi mozgalom filozófus-költőjének nevezett Jensen oldalról oldalra mutatja be, hogy mélyen tiszteli a természetet annak minden bensőségességében, és sürgető felhívást intéz a természetnek az emberi uralom alóli felszabadítására.
