Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Translating Human Rights in Education: The Influence of Article 24 Un Crpd in Nigeria and Germany
A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló 2006-os ENSZ-egyezmény (UN CRPD) az első olyan emberi jogi szerződés, amely kifejezetten elismeri a fogyatékossággal élő személyek oktatáshoz való jogát. E jog megvalósítása érdekében az egyezmény 24.
cikke arra kötelezi a részes államokat, hogy biztosítsanak olyan inkluzív oktatási rendszereket, amelyek felszámolják a teljes kirekesztést, valamint a speciális oktatási környezetben történő szegregációt. A fogyatékossággal élő személyek oktatásban tapasztalható hátrányos megkülönböztetésének kezelésére irányuló, jelentős globális politikai változás ellenére ez a legtöbb iskolarendszerben világszerte még mindig nem érvényesül. Julia Biermann a fogyatékossággal élők jogainak az oktatásban való érvényesülését aláásó tényezőkre összpontosítva vizsgálja az inkluzív oktatás jelenlegi jelentéseit az ENSZ CRPD két ellentétes, de egyformán kihívásokkal küzdő részes államában: Nigériában, amelynek iskolarendszere nyíltan kizárja a fogyatékkal élő gyermekeket, és Németországban, ahol ez a csoport elsősorban speciális iskolákban tanul.
Mindkét országban a politikai szereplők a fogyatékossággal élő tanulók speciális oktatási intézményekbe való elkülönítésével igyekeznek megvalósítani az inkluzív oktatáshoz való jogot. Nigériában ez az igény az ilyen rendszer kirívó hiányából fakad.
Németországban ezzel szemben a rendkívüli hosszú távú intézményesítésből. Ez a 24. cikkben foglalt elvektől való eltérés azon a szilárd és közös meggyőződésen alapul, hogy azok az iskolarendszerek, amelyek a tanulókat speciális oktatásba helyezik, veleszületett előnnyel rendelkeznek a fogyatékossággal élő személyek oktatáshoz való jogának megvalósításában.
Ennek megfelelően az inklúzió az oktatás bővítésének evolúciós és lineáris folyamataként jelenik meg, amely az intézményesített speciális oktatástól függ, nem pedig a fogyatékossággal élő személyek jogaként, amely a helyi iskolákban másokkal egyenlő alapon valósul meg. Ez a könyv a fogyatékosságnak az oktatásban való részvételének egy kifinomult emberi jogi modelljét javasolja, amely az elemzési fókuszt a formális tömegoktatás globális politikájára helyezi át, mint olyan térre, ahol a diszkrimináció fennmarad.