Az emberi jogok vége: Kritikai gondolkodás a századfordulón

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 6 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The End of Human Rights: Critical Thought at the Turn of the Century

Könyv tartalma:

Az emberi jogokról szóló törvény bevezetése az emberi jogokról szóló könyvek robbanásszerű növekedéséhez vezetett, de a növekvő szakirodalomban még nem létezik az emberi jogok történetének és filozófiájának tartós vizsgálata. Ugyanakkor, miközben az emberi jogok a posztmodernitás ideológiájaként diadalmaskodtak a világ színpadán, korunkban több emberi jogi jogsértésnek vagyunk tanúi, mint bármely korábbi, kevésbé felvilágosult korban. Ez a könyv betölti ezt a történelmi és elméleti hiányt, és feltárja az emberi jogok erőteljes ígéreteit és nyugtalanító paradoxonjait.

A két részre és tizennégy fejezetre osztott könyv először is a természetjog alternatív történetét kínálja, amelyben a természetjogok az uralom és az elnyomás elleni örök emberi küzdelmet képviselik, és olyan társadalomért küzdenek, amelyben az embereket többé nem alacsonyítják le és nem vetik meg. Születésük idején, a 18. században, majd az elmúlt évtized népfelkelései során az emberi jogok a jog konzervativizmusának domináns kritikájává váltak. A jogok radikális energiája, szimbolikus értéke és látszólag végtelen expanziós potenciálja azonban ahhoz vezetett, hogy mind a politikájukat erkölcsi alapon igazolni kívánó kormányok, mind a magánéleti vágyak nyilvános elismeréséért küzdő egyének elfogadták őket, és aláásta céljaikat.

A második rész a jogok filozófiai logikáját vizsgálja. A jogokat, a legliberálisabb intézményt, a bevett politikai filozófia és jogtudomány nagymértékben félreértette a kognitív korlátok és az egyéni szubjektumról és a társadalmi kötelékről alkotott etikailag szegényes nézeteik miatt. Hobbes, Locke és Kant liberális megközelítései kerülnek szembe az emberi jogok fogalmának Burke, Hegel és Marx klasszikus kritikájával. Heidegger, Strauss, Arendt és Sartre filozófiái a (jogi) szubjektum fogalmának dekonstruálására szolgálnak. A szemiotika és a pszichoanalízis segít feltárni mind az univerzalisták, mind a kulturális relativisták katasztrofális következményeit, amikor meggyőződnek a saját igazukról. Végül a másság etikájának vizsgálatán keresztül és a közelmúltbeli emberi jogi jogsértésekre hivatkozva azt állítják, hogy az emberi jogok célja a jog és a politika megítélése az erkölcsi transzcendencia pozíciójából.

Ez a könyv az emberi jogokról szóló diskurzus és gyakorlat átfogó történelmi és elméleti vizsgálata. A közelmúltbeli iraki, ruandai és koszovói morális külpolitikák példáin keresztül Douzinas radikálisan amellett érvel, hogy az emberi jogok védelmi és emancipációs szerepe véget ér, ha nem találjuk fel újra utópikus eszményüket.