Értékelés:
Lieberman könyve újszerű és interdiszciplináris megközelítést mutat be a nyelv és az agyi mechanizmusok evolúciójáról. Bár meggyőző meglátásokat nyújt, és megkérdőjelezi a bevett nézőpontokat, különösen Chomsky elméleteit, kritika éri elfogultsága, az ellentétes nézetek túlzott leegyszerűsítése és az érvelés néhány ellentmondása miatt.
Előnyök:A könyv rendkívül eredeti és érdekes tézisekkel szolgál, amelyek hidat képeznek az idegtudomány és a nyelvészet között. Értékes betekintést nyújt a nyelv evolúciójába, és egy olyan funkcionális nyelvi rendszert mutat be, amely több agyi régió együttműködésén alapul, és amely összhangban van a jelenlegi idegtudományi felfogással. Az olvasók elgondolkodtatónak és forradalminak találják a kognícióra gyakorolt hatásait tekintve.
Hátrányok:A szerző erős elfogultságot mutat Chomsky elméleteivel szemben, ami az ellentétes álláspontok érzékelhető félreértelmezéséhez vezet. Egyes érvek rosszul vannak felépítve, és az írás inkább érzelmileg töltöttnek, mint szigorúan tudományosnak tűnhet. A kritikusok szerint a könyv szelektíven értelmezi az adatokat, hogy Lieberman napirendjébe illeszkedjen, ami félrevezetheti a nyelvi evolúció kiegyensúlyozott megértését kereső új érdeklődőket.
(5 olvasói vélemény alapján)
Human Language and Our Reptilian Brain: The Subcortical Bases of Speech, Syntax, and Thought
Ez a könyv belépő a pszicholingvisztikusok, idegtudósok és evolúciós teoretikusok között az emberi nyelv természetéről és eredetéről folyó heves vitába.
Egy neves idegtudós itt a darwini érvelést veszi elő, és a pszicholingvisták és neurolingvisták által ritkán figyelembe vett adatokkal érvel amellett, hogy az emberi nyelv - bár kifinomultabb, mint az állati kommunikáció minden más formája - nem minőségileg más képesség, mint az állati kommunikáció minden formája, nem igényel kvantumos evolúciós ugrást a magyarázatához, és nem egységesül egyetlen "nyelvi ösztönben".". Philip Lieberman beszédkárosodott betegek klinikai bizonyítékai, funkcionális neuroimaging és evolúcióbiológia segítségével azt állítja, hogy az emberi nyelv nem egyetlen különálló modul, hanem egy funkcionális neurológiai rendszer, amely sok különálló képességből áll.
Lieberman szerint a nyelv megmaradt annak, aminek indult: a világgal való megküzdés eszközének. De az emberi nárcizmusra mért csapásként azt állítja, hogy ez a legfigyelemreméltóbb emberi képesség távoli hüllő őseink azon képességének mellékterméke, hogy kikerüljék a veszélyeket, megragadják a lehetőségeket, és megéljenek egy újabb napot.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)