Az emlékezet helyére hívása

Olvasói vélemények

A könyv a személyes visszaemlékezések és a történelmi reflexió erőteljes keveréke, amely a faj, a betegség és az emlékezet témáit járja körül, a szerzőnek a déli emlékművekkel és emlékművekkel kapcsolatos tapasztalataira és megfigyeléseire összpontosítva.

Az írást megrendítőnek és életigenlőnek írják le, amely zökkenőmentesen integrálja a személyes tapasztalatokat a szélesebb körű történelmi témákkal. Az olvasók nagyra értékelték az érzelmek mélységét, különösen a betegséggel és a személyes kapcsolatokkal foglalkozó esszékben. A könyv egyszerre értékes forrás a kortárs történelem megértéséhez és élvezetes olvasmány a legkülönfélébb közönség számára.

Néhány olvasó úgy vélekedett, hogy a vitákat lehetne mélyebben feltárni, és úgy érezte, hogy bizonyos fejezetekben van lehetőség a továbbfejlesztésre. Emellett utaltak arra, hogy a faji és társadalmi helyzetet érintő témák ismétlődnek, ami arra utal, hogy egyesek talán sivárnak találják a könyvet.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Calling Memory Into Place

Könyv tartalma:

Hogyan mozgósítható az emlékezet a társadalmi igazságosság érdekében? Hogyan léphetnek fel a képek és az emlékművek a nyilvános felejtés ellen? És hogyan lehet az örökölt családi és kulturális traumákat produktív módon felhasználni?

Ebben a mélyen személyes hangvételű munkában Dora Apel elismert művészettörténész azt vizsgálja, hogy az emlékművek, fényképek, műalkotások és önéletrajzi történetek hogyan használhatók fel a "felejtés" folyamatának táplálására - a múlt újraértelmezésére azáltal, hogy felidézzük azokat az eseményeket, embereket, nézőpontokat és érzéseket, amelyek a hagyományos történetekből kimaradnak. A Calling Memory into Place című kötet tíz esszéje az Emmett Tillről a Whitney Biennálén látható festmény körüli vitát és az alabamai Montgomeryben a lincselésről szóló nemzeti emlékművel kapcsolatos vitákat vizsgálja. Emellett személyes beszámolók is szerepelnek Apel visszatéréséről abba a lengyel városba, ahol holokauszttúlélő szülei felnőttek, valamint arról, hogy miként talált erőt az örökölt traumában, miközben mellrákos kezeléseken esett át.

Ezek az esszék a tudományos, a személyes és a vizuális mint különböző megismerési módok között váltakoznak, és a rasszizmus, az antiszemitizmus és a szexizmus közötti kapcsolódási pontokat vizsgálják, miközben arra utalnak, hogy a történelmi trauma tudatossága mélyen beleíródik a testbe. A hely, az emlékezet és az identitás közötti kapcsolatok vizsgálatával ez a tanulmány rávilágít az emlékezet dinamikus természetére, ahogyan az áthatja a földrajzi és generációkat.