Staring Memory in the Face: a memoir (of sort)
"Nem kell aggódnod amiatt, hogy a 'Staring Memory in the Face' egy újabb adalék a Dél-Afrikában felnövő fehér fiúk vagy lányok melldöngető irodalmához. A könyved sokban különbözik ettől a műfajtól. Nem utolsósorban jól meg van írva... Az 1943-as téli eső, amit a körülötted lévő háborús légkörből értelmeztél, és az általad leírt rémület egyedi elemet visz a Dél-Afrikában ismert gyerekkori saga-ba. Ez az egyik legjobb passzus a könyvben, az eső a gyerek számára a németekké válik, akik azért jönnek, hogy megöljenek. A zavarba ejtő változások, amelyek révén dél-afrikai fiatalemberré váltál, olyan dimenzió, amely túlmutat a személyes dolgokon. Didaktikátlanul hozzák össze a gyarmatosító urak világának erkölcseit és értékeit, és azokat, amelyeket ők teremtettek, és amelyekkel végül nekünk kellett megküzdenünk, az általuk létrehozott területek egyikén. A birodalom vége - és a kezdete - minek? Megmutatod, hogyan kellett ennek a keletkezésnek a részévé válni. Ez egy
Az önmagán belüli küzdelmes folyamat, természetesen, és a magányosság visszatartása, amellyel meg kellett küzdenie, hogy ne utasítsa vissza a frusztrációkat, a rossz kezdeteket, markánsan közvetíti, mentegetőzés vagy önsajnálat nélkül, de utólagos nyitott szemű elemzéssel. Átjön egy erős, zaklatott személyiség, nem úgy, ahogy Norman Mailer fogalmazott, reklámok önmagának. A növekvő politikai tudatosságodat úgy kezeled, mintha írás közben élted volna át; üdítőnek találom, hogy nem teszed intenzívebbé vagy sürgetőbbé, mint amilyen volt, ahogy azt a mi melldöngető íróink teszik. Ez szinte a személyes kapcsolataid "hétköznapi" problémáinak elfoglaltságaival szemben zajlik."
Nadine Gordimer.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)