My People Redux
A „My People Redux” című gyűjtemény versei időutazást tesznek. Előre-hátra megyünk a jelen, „Lehetnének nővérek”, és a múlt, „Libatojás” között, nemcsak a költő múltja, hanem a felmenőié is, akik az 1800-as évek végén érkeztek Mexikóból a Középnyugatra, ahogyan az „My People Redux” című műben is megjelenik.
A költő hangja mindig női és erős, de egyben sebezhető is, mint a „Child Pose Cannot Hold” című versben. Ezek a versek a faji, etnikai, nemi és osztálybeli hovatartozásról szólnak. Vannak misztikus versek is ebben a gyűjteményben, és olyan dolgok, amelyeket a költő nem tud megmagyarázni, mint a „Once in Seattle” és a „The Congregation” című művekben.
Trudell Vasquez negyedik gyűjteményében a gondjai ugyanazok, mint az összes korábbi gyűjteményében, de a megközelítési módja változik. A költő ebben a gyűjteményben utazik: Madisonból Seattle-be, Santa Fe-be, Des Moines-ba, Milwaukee-ba, Washington D.
C.-be, Chicagóba, és az országon kívülre is, a Karib-tengerre, a mexikói Isla Mujeresbe. A „Mindenki valakinek a gyermeke” című versben bepillantást nyerhetünk a költőnek a világ minden embere iránti aggodalmába.
Minden művében jelen van a természet, a költőnek a természeti világ és annak minden teremtménye, de különösen a legkevésbé szerencsések iránt érzett megbecsülése.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)