Az én három apám: Patriarchátus az Alföldön

Olvasói vélemények

Jessa Crispin könyvét elsősorban éles hangú kultúrkritikának tekintik, amely személyes anekdotákat integrál, miközben kerüli az önimádatot. Mély társadalmi kérdéseket boncolgat, ami egyszerre teszi lebilincselővé és elgondolkodtatóvá. Míg sokan dicsérik jellegzetes hangját és éleslátó kommentárjait, egyes kritikusok szerint az elbeszélésből hiányzik a mélység és az intellektuális szigor, és azt sugallják, hogy túlságosan leegyszerűsítő lehet.

⬤ Magával ragadó írói stílus, szellemes és okos hang.
⬤ Komoly kultúrkritikát nyújt olyan témákról, mint a patriarchátus, a kapitalizmus és a klasszicizmus.
⬤ A személyes anekdoták éleslátóak és jól integrálódnak a szélesebb témák megvitatásába.
⬤ Értelmes beszélgetésekre ösztönzi az olvasókat.
⬤ Jól megírt, humorral és éles megfigyelésekkel.

⬤ Néhány olvasó szerint a tartalom túlságosan leegyszerűsítő vagy kritikai mélységű.
⬤ Néhányan úgy érzik, hogy a szerző tapasztalatai és nézőpontjai nem állnak kapcsolatban a szerzővel.
⬤ A könyvet kritizálják, mert nem teljesíti maradéktalanul az intellektuális ígéreteit, egyesek kritikátlannak és gyerekesnek nevezik.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

My Three Dads: Patriarchy on the Great Plains

Könyv tartalma:

Éles és elgondolkodtató, ez a memoár és kultúrkritika találkozik, és felrúgja az Alföld romantikáját és a patriarchátust, amely eszméinek középpontjában áll.

Sok amerikai számára Kansas a középnyugati élet jó és egészséges vízióját jelenti, amely az Isten, az otthon és a haza amerikai eszményeit idézi fel. De azok számára, mint Jessa Crispin, akik Kansasban nőttek fel, a valóság sokkal keményebb. Azt állítja, hogy a középnyugati értékek, amelyekhez ragaszkodunk, az indián őslakosok, a nők és a gazdaságilag hátrányos helyzetűek elnyomásának és ellenőrzésének hosszú történelmét takarják.

A személyes elbeszélést társadalmi kommentárokkal vegyítő Crispin arról elmélkedik, hogy miért van még mindig megbecsült helye az amerikai Középnyugatnak országunk mitikus önképében. Az Óz, a nagy varázslótól a faji hovatartozásig, a tisztaságtól a nemi erőszakig, a radikális milíciáktól és a közelmúlt terrorista összeesküvéseitől az utópisztikus közösségekig terjedő Az én három apám egy komikus jelenettel nyit egy kansasi bérházban, amelyet a szerző egy (férfias) szellemmel oszt meg. Ez arra készteti Crispint, hogy elgondolkodjon szellemi apáiról, lelki apáiról és szó szerinti apáiról. Kíváncsi arra, hogy mit tanult tőlük, és mit kell elfelejtenie arról, hogyan kell az embernek családban, állampolgárként és isten gyermekeként viselkednie - Crispin szerint olyan eszmékről, amelyeket a hierarchia, az elnyomás és a gazdagság szolgálatában állítottak fel és reprodukáltak.

Crispin jól csiszolt hangján - okosan, magabiztosan, a sötétséggel jól megbarátkozva - megírva, a Három apám egyfajta komor megváltást kínál, azt a felismerést, hogy bárhová is mész, bármennyire is távol vagy otthonodtól, az a hely, ahonnan jöttél, mindig veled marad, "tetszik vagy sem".