Az ENSZ Biztonsági Tanácsának belsejében: Legitimációs gyakorlatok és Dárfúr

Eredeti címe:

Inside the Un Security Council: Legitimation Practices and Darfur

Könyv tartalma:

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntései emberek milliárdjaira vannak hatással, mégis a hivatalos szabályok minimálisak, és keveset árulnak el arról, hogyan születnek a döntések. Ehelyett informális, gyakran íratlan gyakorlatok képezik a tárgyalások alapját.

Az Inside the UN Security Council (Az ENSZ Biztonsági Tanácsának belsejében) a Biztonsági Tanács döntéshozatala során alkalmazott informális gyakorlatokat elemzi, mind általánosságban, mind pedig a nyugat-szudáni Dárfúr esetére összpontosítva, hogy lerántja a leplet a döntéshozatalról. A Biztonsági Tanács Dárfúrral kapcsolatos tárgyalásait a napirend meghatározásának, a szankcióknak, a Nemzetközi Büntetőbírósághoz fordulásnak és a békefenntartásnak a témaköreire kiterjedő mélységében elemzi. Az informális gyakorlatok megértésének egyik módja a legitimáció szemszögéből történik.

Ez a megközelítés azért hasznos, mert előtérbe helyezi azokat a módokat, amelyekkel az államok a tárgyalási folyamat részeként legitimitást keresnek maguknak és a Biztonsági Tanács határozatainak. Inside the UN Security Council bevezeti és továbbfejleszti a legitimációs gyakorlatok koncepcióját az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntéshozatala elemzésére.

A legitimációs gyakorlatok két különböző módon alakítják a tárgyalások folyamatát és eredményét. A belső legitimációs gyakorlatok, amelyek a Biztonsági Tanács határozatainak legitimációjára vonatkoznak, mint például az egyhangúság előtérbe helyezése, korlátozzák és lehetővé teszik a határozatok szövegét. A külső legitimációs gyakorlatok, mint például az, hogy "tegyünk valamit", még akkor is, ha tudjuk, hogy azt nem lehet végrehajtani, a tárgyalások szereplőinek legitimációjához kapcsolódnak, és azt alakítják, hogy egyáltalán létrejöhetnek-e határozatok.

A legitimációs gyakorlatok előtérbe helyezése megvilágítja a Biztonsági Tanács döntéshozatalának látszólag ellentmondásos pillanatait, például azt, hogy az Egyesült Államok lehetővé tette a dárfúri helyzetnek a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalását, annak ellenére, hogy régóta ellenzi a bíróságot és vétójoggal rendelkezik a döntés ellen. A könyv elsődleges és másodlagos források széles körére támaszkodik, beleértve a kulcsfontosságú döntéshozókkal készített eredeti interjúkat is, hogy megmutassa, hogy a legitimációs gyakorlatok a Biztonsági Tanács tárgyalásainak szerves részét képezik.