Az építészet történelmi fordulata: Fenomenológia és a posztmodern felemelkedése

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Architecture's Historical Turn: Phenomenology and the Rise of the Postmodern

Könyv tartalma:

Az építészet történeti fordulata az építészeti fenomenológia rejtett történetét követi nyomon, egy olyan mozgalomét, amely a posztmodernizmus korai szakaszában kulcsfontosságú fordulópontot jelentett, és legitimációs forrást jelentett azon építészek számára, akik először mertek a történelemmel mint intellektuális problémával, és nem csupán mint stilisztikai kérdéssel szembesülni. Jorge Otero-Pailos bemutatja, hogy az építészeti fenomenológia miként alakította át radikálisan azt, ahogyan az építészek a történelemmel foglalkoznak, azt elméletileg megfogalmazzák és előállítják.

A mozgalom első kritikai intellektuális beszámolójában Otero-Pailos tárgyalja a vezető tagok, köztük Jean Labatut, Charles Moore, Christian Norberg-Schulz és Kenneth Frampton hozzájárulását. Otero-Pailos szerint a második világháború után érlelődő építészek számára az építészettörténet inkább probléma volt, mint magától értetődő. Paradox módon a modernizmus történetiségének tudatában néhányan közülük egy olyan ahistorikus tapasztalati állandó keresésére indultak, amely minden építészeti kifejezést megalapozhat.

A fenomenológiából merítettek, Bachelard, Merleau-Ponty, Heidegger és Ricoeur munkásságát kutatták, amelyet az építészeti közönség számára fordítottak le. Kezdetben az a koncepció, hogy a tapasztalat időtlen építészeti nyelv lehet, egységes intellektuális alapot biztosított a posztmodernizmusra jellemző stíluspluralizmushoz.

Segített abban, hogy az elmélet - különösen az építészettörténet elmélete - új jelentőséget kapjon a gyakorlat felett. Ahogy azonban Otero-Pailos világossá teszi, az építészeti fenomenológusok nem fogadhatták el az elméletet mint öncélt.

Az 1980-as évek közepén abba az ellentmondásos és tarthatatlan helyzetbe kerültek, hogy meg kellett fogalmazniuk az elmélet saját lefokozását. Otero-Pailos feltárja, hogy az építészeti fenomenológia felemelkedése végül hogyan játszott döntő kettős szerepet a posztmodernizmus felemelkedésében: létrehozta a történelmi tudat antimodern kísértetét, és felajánlotta az esszenciális tapasztalat modern fogalmát, mint a legyőzésének eszközét.