Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Bodhisattvas of the Forest and the Formation of the Mahayana: A Study and Translation of the Rastrapalapariprccha-Sutra
Az erdő bodhiszattvái a Rasztrapalapariprccha-szútra (Rasztrapala kérdései), az i. sz. első évezred első felében Indiában keringő buddhista szöveg szerzőinek, szerkesztőinek és terjesztőinek társadalmi-vallási környezetébe hatol be. Ebben az aprólékosan kutatott tanulmányban Daniel Boucher először is reflektál azokra a problémákra, amelyek a mahájána buddhizmus történészeit sújtják, akiknek a hagyomány megértésére tett korábbi erőfeszítései gyakran nem vették figyelembe azokat a társadalmi dinamikákat, amelyek az új irodalom egyes újításait motiválták. Ezt követően az indiai szövegben található számos motívum alapos elemzése következik, majd a legkorábbi kínai fordítás értékének vizsgálata a szútra fejlődésének feltérképezése szempontjából.
A tanulmány első része a Buddha testi dicsőítése és az azt létrehozó, több ezer életen át tartó aszketikus életpálya közötti kapcsolatot vizsgálja a kora középkori buddhista szerzetesség társadalmi-gazdasági világában. A Rasztrapala szerzői élesen bírálják szerzetes kortársaikat, amiért elutasítják az első buddhista közösségek szigorú életmódját, egy olyan eszményt, amely a szútra szerzői számára öntudatosan utánozza Buddha saját bódhiszattva karrierjének fegyelmét és áldozatvállalását, azt a karriert, amely a testi tökéletesség megszerzéséhez vezetett. Boucher tehát feltárja, hogy a Rasztrapála szerzői milyen módon vették át ezt a Buddha testi tökéletességére vonatkozó toposzt a fősodratú hagyományból, hogy aláássák vallástársaikat, akiknek a magatartását úgy tekintették, mint amelyek e hagyomány elfajzott változatát képviselik.
A 2. részben Boucher a szútra harmadik századi kínai fordítására összpontosít, amelyet Dharmaraksának tulajdonítanak, és nyomon követi a fordítás változásait a 10. század végéig. Ennek a fordításnak a jelentősége - magyarázza Boucher - abban rejlik, hogy miben különbözik az összes többi tanútól. Ezek a jelentős különbségek szinte bizonyosan a szútra egy korábbi formájáról árulkodnak, mielőtt a későbbi szerkesztők a szöveg hangvételének és retorikájának drámai megváltoztatására ihletődtek volna. A korai kínai fordítások, bár felbecsülhetetlen értékűek az indiai környezetben végbement fejlemények feltárásában, amelyek a szöveg megváltoztatásához vezettek, különleges kihívások elé állítják az értelmezőt. Nemcsak absztrúz idiómájuk megértése szükséges, hanem annak a folyamatnak a megértése is, amelynek során egy meghatározatlan indiai nyelvből kínai kulturális uh_termékké alakították át őket. E tanulmány egyik jeles hozzájárulása, hogy Boucher ügyesen azonosítja a folyamat által hagyott nyomokat, és képes nyomokat felfedni a forrásszöveg természetéről, valamint a fő befogadók világáról.
Az erdő bodhiszattvái a Rastrapalapariprccha-szútra kommentált fordításával zárul, amely a legkorábbi fennmaradt szanszkrit kézirat új olvasatán alapul. A fordítás figyelembe veszi a kínai és tibeti változatok fontos változatait, hogy kijavítsa a szanszkrit kézirat számos rontását.