Az eredeti felvilágosodás és a középkori japán buddhizmus átalakulása

Olvasói vélemények

Jacqueline Stone „A buddhasághoz vezető közvetlen út megtalálása” című könyve az „eredeti megvilágosodás” fogalmát vizsgálja a japán buddhizmusban, különös tekintettel a Kamakura-korszakra és a különböző szekták tanításaira, köztük Nichiren tanaira. A könyvet nagyra értékelik alapos tudományossága miatt, értékes meglátásokat és történelmi összefüggéseket kínál, bár a szerzők sűrűnek és akadémikusnak tartják, ami kevésbé teszi alkalmassá az alkalmi olvasók számára.

A könyvet dicsérik a mélyreható kutatásaiért, alapos tudományosságáért és a történelmi kontextus megadásának képességéért. A japán buddhizmus komoly hallgatói és kutatói számára nélkülözhetetlennek tartják, különösen az eredeti megvilágosodás és annak a kamakurai buddhizmusban betöltött szerepének megértéséhez. Az írást világosnak és informatívnak tartják, és kiegyensúlyozott képet nyújt a tárgyalt témákról.

A könyv erősen tudományos igényű és sűrű lehet, ami alkalmi olvasók vagy egyszerű, közérthető magyarázatokat keresők számára alkalmatlanná teszi. Egyes kritikák csalódottságot fejeznek ki tudományos jellege miatt, és azt állítják, hogy a könyvet nem könnyű elejétől a végéig elolvasni, és inkább referenciának vagy fejezetenkénti tanulmányozásra alkalmas. Emellett aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy egyes vallási műtárgyak bemutatásában a tisztelet hiányát érzékelték.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Original Enlightenment and the Transformation of Medieval Japanese Buddhism

Könyv tartalma:

Az eredeti megvilágosodás gondolata (hongaku shiso) dominált a buddhista szellemi körökben Japán középkori időszakában. E diskurzus szerint a megvilágosodás nem egy elérendő cél vagy egy megvalósítandó lehetőség, hanem minden dolog valódi állapota. Minden élő és élettelen tárgy úgy, ahogy van, az ősi megvilágosodott Buddhát jeleníti meg. Igazi aspektusában szemlélve a mindennapi élet minden tevékenysége - evés, alvás, még a megtévesztő gondolkodás is - a Buddha magatartása. A nagyhatalmú Tendai-iskolából kiindulva az eredeti megvilágosodásról szóló elképzeléseket számos buddhista hagyomány magáévá tette, és hatással volt a kami (helyi istenségek) kialakulóban lévő elméleteire, valamint a középkori esztétikára, az irodalmi és előadóművészetre.

A tudósok és a kommentátorok régóta elismerik az eredeti felvilágosodás gondolatának történelmi jelentőségét, de heves viták vannak arról, hogyan kell értelmezni azt. Egyesek az abszolút nem-dualizmus buddhista filozófiájának csúcspontjaként emlegetik. Mások azt állítják, hogy az időtlen japán szellemiség paradigmatikus kifejeződése. Más olvasatok szerint veszélyes antinomianizmust képvisel, amely aláássa az erkölcsi előírások betartását, a buddhista tudományosság hanyatlását idézte elő, és tagadja a vallási fegyelem szükségességét. Megint mások tekintélyelvű ideológiaként ítélik el, amely az adott rend szakralizálásával valójában a hierarchiát és a diszkriminatív társadalmi gyakorlatokat legitimálta. Gyakran az eredeti megvilágosodás gondolatának elfogadását vagy elutasítását tekintik annak a törésvonalnak, amely mentén a hagyományos buddhista intézményeket meg kell különböztetni a Japán középkorában kialakult új buddhista mozgalmaktól (zen, Tiszta Föld és Nichiren).

Jacqueline Stone úttörő tanulmánya túllép az eredeti felvilágosodás tanának absztrakt filozófiaként való kezelésén, és feltárja annak történelmi dimenzióját. A középkori elsődleges források és a modern japán tudományosság gazdag tárházára támaszkodva ezt a diskurzust rituális, intézményi és társadalmi összefüggéseibe helyezi, megvilágítva annak jelentőségét a származás hagyományainak fenntartásában és a tudás titkos átadásában, amely több középkori japán elitkultúrát jellemzett. Új megvilágításba helyezi a premodern japán buddhista szövegekben alkalmazott értelmezési stratégiákat, egy olyan területet, amely eddig kevés figyelmet kapott. Ezeken és más vizsgálati irányvonalakon keresztül Stone problematizálja a középkori buddhista intézményrendszerben a "korrupció" megrögzött elképzeléseit. A Tendai és a Nichiren buddhizmus példáján és a középkor folyamán folytatott kölcsönhatásaikon keresztül megkérdőjelezi mind a "régi" és az "új" buddhizmus közötti túlságosan egyszerű megkülönböztetéseket, mind pedig az ezeket fenntartó, régóta fennálló tudományos feltételezéseket. Ez a tanulmány jelentősen hozzájárul a buddhizmus meghatározásáról folyó vitákhoz a Kamakura-korszakban (1185-1333), amelyet sokáig a japán vallás és kultúra meghatározó időszakának tekintettek.

Stone amellett érvel, hogy az "eredeti felvilágosodás gondolata" a buddhista felvilágosodás lényegi újragondolását jelenti, amely áthatja a "régi" és az "új" intézmények közötti különbséget, és különösen a középkorra volt jellemző.