Networks of Touch: A Tactile History of Chinese Art, 1790-1840
A XIX. század eleji Kínában figyelemre méltó átalakulás zajlott le a művészeti világban: a kínai művelt elithez tartozó művészek az érintés segítségével kezdtek hitelesebb kapcsolatot teremteni a múlttal, megkérdőjelezni a stagnáló művészeti kánonokat, és mélyebb emberi kapcsolatokat ápolni. Az Érintés hálózatai ennek az érzékszervi fordulatnak a lebilincselő feltárása.
Ebben a könyvben Michael J. Hatch Ruan Yuan (1764-1849) művészeti hálózatát vizsgálja, egy tudós hivatalnokét, akinek mecenatúrája művészek és tudósok egy olyan generációját támogatta, akik a konfuciánus örökség torz kontúrjainak rendbetételét célzó epigráfiai kutatásokat helyezték előtérbe. Az ő munkájuk indította el az "epigráfiai esztétikát" - az ősi feliratos tárgyak és reprodukciós technológiáik stílusbeli, anyagi és tapintási jellemzőinek kisajátítását - a XVIII. század végi és a XIX. század eleji művészeti alkotásokban. A dörzsölések, a reduplikációs technológia, megkérdőjelezte az ecsetkezelés mint a művészi tekintély hordozójának dominanciáját. Míg az ecsetkezelés a művész fizikai jelenlétét reprezentálta a tinta és a papír segítségével, addig a dörzsölések a tárgyakkal kapcsolatos tapintható tapasztalatok közvetlen másolatai voltak. Ez a váltás lehetővé tette a művészek és a tudósok számára, hogy túllépjenek a hagyományos konvenciókon, és új médiumokat fedezzenek fel, egyesítve a korábban különálló képkészítési gyakorlatokat, miközben a közönséget az érzékszerveken keresztül vonzzák be.
A kötet a tapintásra összpontosítva és a XIX. század eleji kínai irodalmi művészet új perspektíváját bemutatva megvilágít egy olyan időszakot, amelyet gyakran az innováció hiányaként tartanak számon, és megkérdőjelezi az optikai realizmusnak a modern kínai néző érzékszervi tapasztalatainak átformálásában betöltött vélt elsőbbségét.