Az érintetlen kulcs: A gyermekkori trauma nyomai a kreativitásban és a destruktivitásban

Olvasói vélemények

Alice Miller könyve mély betekintést nyújt a családi diszfunkcióba és a gyermekkori traumákba, és azt vizsgálja, hogy ezek a tapasztalatok hogyan formálják az egyént és kreatív kifejezésmódját. Bár a könyvet dicsérik mélyreható elemzéséért és önreflexióra késztető képességéért, egyes olvasók bonyolultnak és nehezen befogadhatónak találják.

⬤ Értékes betekintést nyújt a gyermekkori traumákba és a családi diszfunkcióba.
⬤ Neves személyiségek életéből és művészetéből vett példákkal köti le az olvasókat.
⬤ Ösztönzi az önreflexiót és a személyes tapasztalatok megértését.
⬤ Sokan a pszichológia jelentős műveként tartják számon.
⬤ Jól megírt és elgondolkodtató, az emberi természet mély megértésével.

⬤ Néhány olvasó szerint az írásmód szövevényes és tézisszerű, ami megnehezíti az olvasást.
⬤ Néhányan nem értenek egyet Miller értelmezéseivel és bizonyos témák elemzésével.
⬤ Néhányan úgy érzik, hogy a könyvben több neves művészeti alkotás is szerepelhetett volna összehasonlításként.
⬤ Érzelmileg megterhelő lehet, mivel fájdalmas családi történetekkel szembesít.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Untouched Key: Tracing Childhood Trauma in Creativity and Destructiveness

Könyv tartalma:

Alice Miller korábbi könyveihez hasonlóan ismét a tényekre összpontosít.

Mint mindig, most is eltökélten vágja át a fátylat, amelyet évezredek óta oly aprólékosan szőttek az igazság elfedésére. Amikor ezt a fátylat fellibbenti és félresöpri, az eredmények megdöbbentőek, amit Nietzsche, Picasso, Kathe Kollwitz, Buster Keaton és mások műveinek elemzései is bőségesen bizonyítanak.

A sokak által oly sokáig kerülgetett kulccsal - a gyermekkorral - rozsdás zárakat nyit fel, és váratlan perspektívák sokaságát kínálja olvasóinak. Mit fejezett ki Picasso a Guernicában? Miért nem mosolygott soha Buster Keaton? Nietzsche miért zúdított annyi gyalázatot a nőkre és a vallásra, és miért vesztette el 11 évre az eszét? Miért vált Hitler és Sztálin zsarnoki tömeggyilkosokká? Miller ezeknek és más kérdéseknek is alaposan utánajár ebben a könyvben.

Felfedezéseiből azt a következtetést vonja le, hogy az emberek nem „veleszületetten” destruktívak, hanem tudatlanság, visszaélés és elhanyagolás teszi őket azzá, különösen akkor, ha nem jön segítségükre egy együttérző tanú. Azt is megmutatja, hogy egyes bántalmazott gyerekek miért nem válnak bűnözővé, hanem művészként tanúskodnak gyermekkoruk igazságáról, még ha pusztán intuitív és tudattalan módon is.