Az erőszak köztársasága: Az abolicció gyötrelmes felemelkedése Andrew Jackson Amerikájában

Olvasói vélemények

J. D. Dickey Az erőszak köztársasága című könyve az amerikai történelem egy kevésbé ismert, mégis kulcsfontosságú időszakát tárja fel, amelynek középpontjában az 1830-as évek abolicionista mozgalma áll. Ismerteti a jól ismert és kevésbé ismert abolicionisták kihívásait és erőszakos cselekedeteit, kiemelve erőfeszítéseik fontosságát a rabszolgaság eltörlése érdekében tett erőfeszítéseikben. Az elbeszélés részletes és lebilincselő beszámolót nyújt ezekről a történelmi eseményekről, különösen a faji és erőszakkal kapcsolatos aktuális társadalmi kérdések összefüggésében.

A könyvet dicsérik aprólékos kutatásaiért, magával ragadó elbeszélői stílusáért és egy történelmileg alulreprezentált téma alapos feltárásáért. Az olvasók nagyra értékelik az abolicionisták személyes történeteinek összefonódását és az általuk tapasztalt kihívások részletes bemutatását, ami egyszerre tanulságossá és lebilincselővé teszi a könyvet. Emellett fontos betekintést nyújt az amerikai faji konfliktusok gyökereibe is.

Néhány olvasónak sűrűnek vagy kihívásnak tűnhetnek a történelmi részletek, ha még nem ismeri a témát. Míg sokan értékelik a kutatás alaposságát, mások úgy érezhetik, hogy a bonyolult megközelítés túlterhelheti azokat, akik egy egyszerűbb elbeszélést keresnek.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Republic of Violence: The Tormented Rise of Abolition in Andrew Jackson's America

Könyv tartalma:

A New York Times bestseller története feltárja az amerikai történelem egy majdnem elfeledett pillanatának történetét, amikor a tömeges erőszak nem rendhagyó, hanem rendszeres tevékenység volt - és majdnem kiirtotta az Abolition mozgalmat.

Az 1830-as évek a háborúkon kívül az amerikai történelem legerőszakosabb időszaka volt. Az emberek etnikai és vallási konfliktusokban harcoltak egymással az utcákon, pártbérencek bandái randalíroztak a szavazóurnáknál, a testi sértés és a gyilkosság pedig elég gyakori volt ahhoz, hogy ne tűnjön figyelemre méltónak. A korszakot irányító elnök, Andrew Jackson maga is párbajozott, és a testében ólmot hordott korábbi lövöldözésekből. Mindez olyan ingatag légkört teremtett, hogy a fiatal Abraham Lincoln szerint "a csőcselék által elkövetett gaztettek a kor mindennapos híreit képezik.".

A tömeges erőszak fő célpontjai az abolicionisták és a fekete bőrű polgárok voltak, akik elkezdték megkérdőjelezni az amerikai gazdaság alapját - a rabszolgatartást - és követelték annak megszüntetését. A rabszolgaság-ellenes mozgalom olyan személyiségek vezetésével, mint William Lloyd Garrison és James Forten, elkötelezett aktivisták kis csoportjából egyre növekvő társadalmi erővé vált, amely százával vonzott új követőket és ezrével ellenségeket. Az abolicionistáknak még északon is szinte elképzelhetetlen gyűlölettel kellett szembenézniük: újságkiadók, a rabszolgakereskedelemben érdekelt üzletemberek és mindenféle politikusok követelték elnyomásukat, elhallgattatásukat vagy akár kivégzésüket.

A téglákat és fáklyákat, fegyvereket és késeket cipelő tömegek zűrzavart keltettek, és arra kényszerítették az eltörlési mozgalmat, hogy válaszoljon a legfontosabb kérdésekre, amikor az növekedésnek indult: Működhet-e az erőszakmentesség a gyújtogatások és gyilkossági kísérletek ellenében? Vajon a vezetők elég sokáig együtt tudtak-e maradni ahhoz, hogy egy olyan mozgalmat építsenek, amely kitart, vagy előbb egymás ellen fordultak volna? És vajon túlélheti-e a mozgalom az évtizedet, és inspirálhatja-e az aktivisták új generációját, hogy harcoljon az ügyért?

J. D. Dickey feltárja ezeknek a fekete és fehér férfiaknak és nőknek a történetét, akik kitartottak az ilyen fenyegetésekkel szemben, hogy követeljék, hogy minden polgárnak megadják a Függetlenségi Nyilatkozatban megtestesülő szabadság és szabadság esélyét. Áldozatvállalásuk és stratégiájuk precedenst teremtett a későbbi társadalmi mozgalmak számára, és a nemzetet a háború és a felszabadulás felé vezette, köztársaságunk legzavarosabb, erőszakos korszakában.