Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvet dicséret és kritika egyaránt érte. Sok olvasó elismerően nyilatkozott az erőszak éleslátó elemzéséről, a kortárs kérdésekkel kapcsolatos relevanciájáról és a megelőzésre javasolt módszerekről. Egyes kritikusok azonban csalódottságuknak adnak hangot a ténybeli hibák és a konkrét adatok hiánya miatt, valamint a szerző által javasolt megoldásokkal kapcsolatos aggályok miatt.
Előnyök:⬤ Kiemelkedő betekintést nyújt az erőszak okaiba.
⬤ Gondolatébresztő tartalmával leköti az olvasót.
⬤ Ajánlott a társadalmi kérdések és a büntető igazságszolgáltatás iránt érdeklődőknek.
⬤ Bemutatja az erőszak megelőzésének lehetséges módszereit.
⬤ Jól megírt és tömör, a szerző széleskörű tapasztalataiból merítve.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó ténybeli hibákat és hiányosságokat talált a javasolt megoldásokban.
⬤ Kritika a szerzőnek a vagyon újraelosztására mint megoldásra való összpontosításával kapcsolatban.
⬤ Az erőszakmegelőzési programokra vonatkozó konkrét adatok hiánya.
⬤ Aggodalmak, hogy a könyv nem foglalkozik megfelelően az áldozatok kártalanításával és a bűnözőkre vonatkozó következményekkel.
⬤ Néhány olvasó elmaradt az elvárásoktól, különösen Gilligan korábbi műveihez képest.
(24 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Preventing Violence
Könyv tartalma:
Az erőszakkal leggyakrabban erkölcsi és jogi szempontból foglalkoznak: Mennyire gonosz ez a cselekedet, és mekkora büntetést érdemel? Sajnos ez a gondolkodásmód, amely jogi és politikai intézményeink alapját képezi, nem segít megvilágítani az erőszak okait. Az erőszakos bűnözők voltak Gilligan tanárai, és ő volt a tanítványuk.
A börtönök a társadalmak mikrokozmosza, amelyben léteznek, és ha részletesen megvizsgáljuk őket, akkor a társadalom egészéről tanulhatunk. Gilligan azt javasolja, hogy az erőszakot közegészségügyi problémaként kezeljük. Azt javasolja, hogy radikális társadalmi és gazdasági változásokat kezdeményezzünk az erőszak gyökeres okainak megtámadására, az erőszakossá válás fokozott kockázatának kitett személyekre összpontosítva, és a már erőszakoskodókkal úgy bánjunk, mintha karanténban lennének, nem pedig büntetésük és a társadalom bosszúja miatt kényszerhelyzetben.
A huszadik századot áthatotta az erőszak. Ha megpróbáljuk megérteni az egyének erőszakosságát, talán sikerül megelőznünk a kollektív erőszakot, amely sokkal jobban fenyegeti a jövőnket, mint az összes egyéni bűncselekmény együttvéve.
