Értékelés:
Scott Cherry „Az értelem értelme” című könyve nagy elismerést kap az értelem, a logika és az Istenbe vetett hit közötti kapcsolat közérthető feltárása miatt. A recenzensek nagyra értékelik az átgondolt érveket, amelyek a teremtő Isten létezését és az ész jelentőségét támasztják alá világegyetemünk megértésében. Egyes kritikák azonban rámutatnak az ellentétes nézetek képviseletének hiányára és egyes szakaszok esetleges bonyolultságára az alkalmi olvasók számára.
Előnyök:⬤ Hozzáférhető írásmód, amely leegyszerűsíti az összetett filozófiai gondolatokat.
⬤ Jól megalapozott érvek, amelyek összekötik az értelmet és Isten létezését.
⬤ Magával ragadó példák és anekdoták teszik az anyagot átélhetővé.
⬤ A hívőket és a szkeptikusokat egyaránt arra ösztönzi, hogy a hit és az értelem mélyebb kérdéseit vizsgálják.
⬤ Átfogó megközelítés, amely integrálja a különböző tudományágakat, például a filozófiát, a tudományt és az etikát.
⬤ Néhány olvasó a könyv egyes részeit nehézkesnek vagy összetettnek találja, ami kihívást jelenthet a filozófiai háttérrel nem rendelkezők számára.
⬤ Megfigyelhető az ellentétes nézetek képviseletének hiánya, ami javíthatná a vitát.
⬤ A könyv türelmet igényelhet, mivel a kezdeti érvek nem biztos, hogy minden olvasóval azonnal megtetszenek.
(23 olvasói vélemény alapján)
The Reason of Reason: How Reason, Logic, and Intelligibility Together are Evidence for God
Ez egy szívhez szóló tanulmány az észről és az emberi racionalitásról, valamint más kapcsolódó dolgokról. Ez egy "meta-tanulmány", amely személyesen lenyűgözi ezt a szerzőt Miért racionális lények az emberek? Miért van logika és másfajta rend? Miért van értelmesség? Az értelem, a logika és az értelmesség magától értetődő létezése erős bizonyíték Isten mellett. Az értelem tagadhatatlanul emberi képesség, amely meghatározza az emberséget, és egy racionális világegyetemre utal. Ez pedig az értelem vagy a logosz elvére utal, amelyet Hérakleitosz és más görög filozófusok, majd később János apostol fejlesztett ki. Az értelem és a velejárói a nyelv aspektusaihoz hasonlóan jelennek meg, és kiegészítik egymást, mint a beszéd és a hallás. A kölcsönös kommunikáció valóban a kölcsönösség miatt működik, amely az érthetőség gyökérformája. Úgy tűnik, hogy ez az a struktúra vagy rend, amelyet a legjobban egy racionális, isteni Elme magyaráz, amely örökké kölcsönös kiegészítésben létezik. Ez tehát a Logosz-elv szerepének feltárása abban az emberi tapasztalatban és állapotban, amelyet gyakran Valóságnak nevezünk. Ez egy kísérlet arra, hogy választ adjunk erre a négy kérdésre és más, ezzel kapcsolatos kérdésekre: Miért működik az értelem és a logika? Miért hiszünk és bízunk bennük? Miért várjuk el a dolgok értelmét? Miért van egyáltalán bárminek is értelme? Először az értelemről mint minden ember mindennapi életének nélkülözhetetlen részéről beszélek.
Ez az emberi funkcionalitás létfontosságú eleme, és része annak, ami meghatározza az emberséget. Sokan például nagyra értékelik az oktatást, és egy életen át próbálják fejleszteni az értelem képességeit. De senki sem próbálja szándékosan csökkenteni őket, még azok sem, akik azt állítják, hogy a hitre támaszkodnak. E könyv első része érinti az értelem és a hit kapcsolatát, de elsősorban az értelemmel, illetve annak alapját képező logikával foglalkozik. Az észhez hasonlóan a logikát is hogyan magyarázzuk? Vajon önkényes-e? Vajon az emberek találták ki? Mi, emberek nap mint nap függünk az értelemtől. Alapvető és összetett működésünkhöz egyaránt használjuk. Az észt nem látjuk, de mint más láthatatlan dolgokat, nem is kell látnunk. Akkor tudjuk, hogy az ész valódi, ha látjuk, hogy működik a saját elménkben és mások viselkedésében. Akkor "halljuk" az értelmet, amikor az emberek beszélgetnek és viszonyulnak egymáshoz, amikor tanulmányozzák és hangosan megvitatják a dolgokat. Megfigyelhetjük az embereket, amint döntéseket hoznak (jó és rossz), és megélik a következményeket (jó és rossz). Látjuk, hogy ez akkor történik, amikor az emberek a munkájukat és mindenféle feladatot végeznek. Személyes szinten tudatában lehetünk saját érvelésünknek, és elgondolkodhatunk rajta, amikor az élet problémáival és azok lehetséges megoldásaival foglalkozunk, összehasonlítva a lehetőségeket és azok lehetséges kimenetelét. Röviden, érvelhetünk az értelemről, és reflektálhatunk annak minőségére. És lehetetlen NEM érvelni. Ez vezet el a könyv fő érvéhez: Mivel az értelem létezik, Isten is létezik.
Nem arról van szó, hogy az ész ereje révén biztosak lehetünk Isten létezésében, hanem arról, hogy az ész létezése és következményei kényszerítően Istenre mutatnak. Ez nagyrészt filozófiai érvelés, de a filozófia és a teológia átfedésben van egymással. A vallás területén tehát az ész szintén alapvető eszköz a hitről való gondolkodáshoz, különösen tudományos szinten. Ellentétben azzal, amit egyes nem teisták a teistákról gondolnak, sok vallásos ember komolyan gondolkodik a hitről, ami érvelés. A hit nem az értelem felfüggesztése, és nem is kell "vaknak" lennie ahhoz, hogy minősüljön. Nem is kell annak lennie. Még az egyszerű hithez is kapcsolódnak okok, és minden, aminek okai vannak, magában foglalja az értelem használatát. A hit részben az értelem alkalmazása metafizikai kérdésekre és tételekre. Tehát a teistáknak észt kell alkalmazniuk, amikor Istenről gondolkodnak (még akkor is, ha ő valójában talán nem is létezik). Ezért mérsékelten szólva valószínűleg létezik, és bőséges okunk van arra, hogy bízzunk abban, hogy létezik, beleértve magát az értelmet és a logikát is. Ezekhez adjuk hozzá az értelmességet, a rendet, a kölcsönösséget, és egy másik fogalmat, amely a könyv vége felé nagyon hangsúlyossá válik - a komplementaritást.
