Az értelem keresése: Frankl Viktor, a logoterápia és az élet

Olvasói vélemények

A „The Pursuit of Meaning” című könyv Viktor Frankl és a logoterápia gondolatait vizsgálja, hangsúlyozva az élet értelmének keresését a modern egzisztenciális válságok közepette. A könyvet dicsérik érthetőségéért és hozzáférhetőségéért, amely Frankl mélyreható koncepcióit a mai olvasók számára is relevánssá teszi. Míg sokan életbevágónak és inspirálónak találják, néhányan kritizálják a humor hiányát az írásban, és a kapott fizikai könyv minőségével kapcsolatos problémákról számolnak be.

Az életet megváltoztató meglátások, az összetett gondolatok nagyon világos bemutatása, az egzisztenciális kérdésekkel foglalkozó időtlen bölcsesség arra ösztönzi az olvasót, hogy megtalálja a személyes értelmet, és nagyszerű kísérője Frankl eredeti művének.

A könyv egyes részeit nehezen érthetőnek találjuk, a szerzőnek hiányzik a humor az előadásmódból, és gondot okoz, hogy sérült példányokat kaptunk a könyvből.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Pursuit of Meaning: Viktor Frankl, Logotherapy, and Life

Könyv tartalma:

A szerkesztett és gépelt kiadás nagyrészt az 1987-es klasszikus újranyomása. Viktor Frankl logoterápiás írásainak lényegét tartalmazza, aki megjegyezte, hogy sok olvasó számolt be arról, hogy e könyv elolvasása után érti meg először a logoterápia egyes részeit.

Fabry a bevezetőben írta: Sok régebbi terápia a korai neveltetésünkre hárítja a felelősséget nehézségeinkért. A logoterápia "felelősségre nevelés". A külső hatások fontosak, de nem mindent meghatározóak.

Korlátok között van beleszólásunk abba, hogy kik vagyunk és kik akarunk lenni.

Soha nem kell hagynunk, hogy tehetetlen áldozatokká degradáljuk magunkat. Következésképpen a logoterápia - ellentétben azokkal a terápiákkal, amelyek a páciensek társadalomhoz való igazításával egyensúlyra törekszenek - nem tekinti terápiás célnak a feszültségmentes életet.

A feszültség része annak, hogy emberként éljünk egy emberi társadalomban. Ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, a test és a psziché egészségtelen feszültségeit el kell kerülni. A szellem egészséges feszültsége azonban erősíti lelki izmainkat.

A legegészségesebb feszültség aközött van, amik vagyunk, és ami felé a fejlődés víziója van, vagy, Frankl kedvenc kifejezésével élve, "a lét és az értelem közötti feszültség" (Pszichoterápia és egzisztencializmus, 10. o.). Az értelemért való küzdelem nem könnyű.

Az élet nem tartozik nekünk élvezetekkel; értelmet kínál nekünk. A lelki egészség nem azokhoz jut el, akik boldogságot követelnek, hanem azokhoz, akik megtalálják az értelmet; számukra a boldogság melléktermékként jön.

"Ennek kell következnie" - jegyezte meg Frankl. "Nem lehet hajszolni" (Tudattalan Isten, 85. o.).

A logoterápia fenntartja és helyreállítja a mentális egészséget azáltal, hogy megalapozott képet ad az emberről és az általunk ismert világról.

A kifejezetten emberi dimenziónkban tárolt egészség hatalmas tartalékából merít - a kreativitásunkból, a szeretetre való képességünkből, a mások felé való nyúlásunkból, a hasznosság iránti vágyunkból, a célokhoz való igazodás képességéből és az értelemre való akarásunkból. A logofilozófia azt hangsúlyozza, hogy mi a helyes bennünk, mi az, amit szeretünk magunkban, a teljesítményeinket és a csúcsélményeinket. Figyelembe veszi azokat a tulajdonságainkat is, amelyeket nem szeretünk, hogy változtathassunk rajtuk, a kudarcainkat, hogy tanulhassunk belőlük, a mélységeinket, hogy felemelhessük magunkat, tudva, hogy léteznek és elérhetők a csúcsok.