Az értelmi fogyatékosság újragondolása: L'Arche, orvosi etika és keresztény barátság

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Reconsidering Intellectual Disability: L'Arche, Medical Ethics, and Christian Friendship

Könyv tartalma:

Az "Ashley X" vitatott esete alapján - egy súlyos fejlődési rendellenességgel élő lány, aki beavatkozó orvosi kezelésben részesült, hogy korlátozzák a növekedését és örökre kicsiben tartsák a testét - ez az eljárás ma "Ashley-kezelésként" ismert - a Az értelmi fogyatékosság újragondolása fontos kérdéseket vizsgál a fogyatékosság elméletének, a keresztény erkölcsteológiának és a bioetikának a metszéspontján.

Melyek az elfogadható kezelés orvosbiológiai határai azok számára, akik nem képesek tájékozott beleegyezést adni? Ki dönthet, ha egy beteg nem képes közölni a vágyait és szükségleteit? El kell-e fogadnunk az orvostudomány olyan formájának dominanciáját, amely az értelmi fogyatékossággal élőket patológiás objektumokként azonosítja, akiknek szükségük van a technológiai orvostudomány normalizáló testi manipulációira?

Jason Reimer Greig a kortárs fogyatékosság-elmélet kritikus vizsgálatában azt állítja, hogy az L'Arche, az értelmi fogyatékossággal élő és nem élő emberekből álló hitközösségek szövetsége alternatív választ ad az uralkodó bioetikai világnézettel szemben, amely a fogyatékosságot megoldandó problémának tekinti. Az értelmi fogyatékosság újragondolása megmutatja, hogy a keresztény teológiai hagyomány erkölcsi gondolkodásának és az Istennel való barátság gyakorlatának középpontba állítása hogyan kínál lehetőséget arra, hogy ne csak az értelmi fogyatékos embereket, hanem minden embert megszabadítsunk a modern orvostudomány tárgyiasító tekintetétől. A L'Arche Jézusnak a "legkisebbekkel" való szolidaritásából és a keresztény barátság iránti elkötelezettségéből merít ihletet, amely a mélyreható kognitív fogyatékossággal élő embereket nem a szánalom rendellenes tárgyainak, hanem Isten baráti társainak tekinti. A társadalmi elismerésnek ez a létfontosságú aktusa megnyitja az utat ahhoz, hogy a fogyatékkal élőket ne rögzítendő tárgyként, hanem olyan tanítóként értelmezzük, akiknek az élete képes átalakítani másokat, és az emberi lét új módját nyitja meg.