From Perception to Meaning
G. Lakoff és M. Johnson 1987-es mérföldkőnek számító publikációi a képséma-t a kognitív nyelvészet kialakulóban lévő tapasztalati paradigmájának egyik sarkalatos fogalmává tették, amely a test és elme dichotómiájának elutasításán alapul, és a jelentés, a képzelet és az értelem - és így a nyelv - alapvetően megtestesült természetét hangsúlyozza. A metafora fogalmi elméletében a képsémák a nyelv előtti, dinamikus és erősen sematikus gesztátumok, amelyek közvetlenül a motoros mozgásból, a tárgymanipulációból és a perceptuális interakcióból erednek, arra szolgáltak, hogy az absztrakt gondolkodást és a képzeletet a szenzomotoros mintákhoz rögzítsék.
Mivel maga is a térbeli viszonyok nyelvi reprezentációinak szemantikai primitívjeivel kapcsolatos korábbi keresztnyelvi munkákból (L. Talmy, R. Langacker és mások által végzett), ez a fogalom számos későbbi kutatást és vitát inspirált különböző kérdésekben, a természetes nyelvek jelentésétől, szerkezetétől és elsajátításától kezdve egészen magáig a megtestesült elméig.
Az észleléstől a jelentésig a jelenlegi képséma-elmélet első áttekintése, és olyan vezető tudósok eredeti és innovatív esszéinek gyűjteményét kínálja, akik közül sokan a kezdetektől fogva alakították az elméletet. A kiadás a képsémákkal kapcsolatos legújabb kutatások főbb kérdéseiről szóló esszéket egyesíti - definíciójuk és nyelvi formalizálásuk szempontjaitól, pszichológiai státuszuktól és neurális megalapozásuktól kezdve a nyelvi elsajátításban szemantikai univerzáléként és primitívként betöltött szerepükig. A könyvet így nemcsak a kognitív irányultságú nyelvészek fogják üdvözölni, hanem a nyelv iránt érdeklődő filozófusok, pszichológusok és antropológusok, sőt, a megtestesült elmét tanulmányozók számára is relevánsnak bizonyul.
