Az eső nem törik meg a csontokat

Olvasói vélemények

A RAIN BREAKS NO BONES egy gyönyörűen kidolgozott regény, amely az 1950-es évekbeli Scrantonban játszódik, és a bonyolult családi kapcsolatokat, személyes titkokat és a kor társadalmi-gazdasági hátterét tárja fel. Egy trilógia befejező részeként szolgál, de önálló olvasmányként is olvasható. A szerzőt, Barbara J. Taylort dicsérik gazdag történetmeséléséért, jól kidolgozott karaktereiért és elbeszéléseinek érzelmi mélységéért.

⬤ Gazdag, magával ragadó történetmesélés, amely az első soroktól kezdve magával ragadja az olvasót.
⬤ Jól kidolgozott, átélhető karakterek, amelyek erős érzelmi kötődést váltanak ki.
⬤ Történelmi részletek és társadalmi-gazdasági összefüggések átgondolt beépítése, ami mélyebbé teszi az elbeszélést.
⬤ Erős érzelmi hatás, amelyet meghatónak és bölcsnek írnak le.
⬤ Több történetszál és nézőpont zökkenőmentes összekapcsolása.
⬤ Önálló regényként is működik, még azok számára is vonzó, akik nem ismerik a trilógia korábbi könyveit.

⬤ Néhány olvasó csalódottságát fejezte ki, amiért búcsút kell vennie a jól ismert karakterektől.
⬤ Bár részletes és jól megalapozott, egyesek a történelmi tartalmat sűrűnek vagy kevésbé lebilincselőnek találhatják, ha nem érdekli őket a történelmi aspektus.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy bár a könyv önmagában is megállná a helyét, a korábbi könyvek ismerete gazdagíthatja az élményt.

(29 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Rain Breaks No Bones

Könyv tartalma:

MINDENKINEK VANNAK TITKAI, MÉG A HALOTTAKNAK IS.

Az ötvenéves Violetnek jó élete volt. Egy becsületes ember szerelme. Az anyaság örömei. Mégis, még 1955-ben is fáj a szíve a húga több mint négy évtizeddel korábbi halála miatt. Violet mostanában nem tud nem a kislányra gondolni, elképzeli őt a baleset előtti pillanatokban, abban a rakott fehér ruhában és a hozzá illő hajcsokorral. Talán ha a nagy húga most itt lenne, meg tudná mondani Violetnek, mit tegyen a titokkal, amit a lánya, Daisy előtt rejteget.

Daisynek is van egy saját titka. Amikor hazaköltözött Scrantonba, még nem volt hajlandó feladni az álmait, hogy Atlantic Cityben lépjen fel. Aztán találkozott Johnnyval, egy férfival, akinek ugyanúgy szüksége van a zenére, mint neki. Az első igazi esélye a szerelemre. Már ha találnak annyi bátorságot, hogy szembeszálljanak a kisvárosi gondolkodásmóddal, amikor a vegyes bőrszínű randizásról van szó.

Kisvárosi gondolkodás. Zethray látott már ilyet. Ezért hirdetett kiadó szobát a The Negro Motorist Green Book-ban. Biztonságos helyet adni az embereknek, ahol otthonuktól távol maradhatnak. Így került Johnny az ajtajához. Most meg egy fiatal nőbe szerelmes. Nem mintha elmondta volna Zethray-nek, de ő tudja. A halottak szeretnek beszélni, és ő hallgatja őket. Bárcsak az anyja elárulná a sokkoló halála mögötti titkot. Ehelyett hallgat, miközben az a kislány a masnival a hajában vadul szaladgál.

Az Eső nem törik meg a csontokat, a Scranton-trilógia utolsó regénye, amely az Énekelj reggel, sírj éjjel című regénnyel kezdődött, majd a Minden várakozás hosszú követte. Bár a regények kapcsolódnak egymáshoz, mindegyik önállóan is megállja a helyét.