Értékelés:
Gabrielle Boccaccini könyve alaposan feltárja az esszénus mozgalmat, a qumráni szekta és a főáramú esszénusok közötti különbségekre összpontosítva, miközben megvizsgálja a Holt-tengeri tekercseket (DSS) és azok jelentőségét a korai kereszténység szempontjából. A könyvet jól kutatott meglátásai és érthetősége jellemzi, amely az ókori judaizmus iránt érdeklődő olvasók számára is hozzáférhetővé teszi az összetett témákat.
Előnyök:A könyv éleslátó és jól kutatott, világos elemzést nyújt a qumráni szekta és a tágabb értelemben vett esszénus mozgalom közötti kapcsolatról. Értékes forrás, amely tisztázza a DSS-szel és az Énokhiai irodalommal kapcsolatos tévhiteket, és új nézőpontot mutat be történelmi jelentőségükről. Boccaccinit dicsérik részletes lábjegyzetei, logikus érvelése és magával ragadó írói stílusa miatt, amely érthetővé teszi a bonyolult témákat. Az olvasók nagyra értékelik a történelmi kontextus mélységét és a különböző zsidó szekták és a korai kereszténység közötti kapcsolatokat.
Hátrányok:A könyvet sűrűnek és tudományosnak tartják, ami a tudományos háttérrel nem rendelkező alkalmi olvasók számára potenciális kihívást jelenthet. Néhány recenzens megemlíti, hogy bizonyos érvek nincsenek megfelelően alátámasztva, és a későbbi fejezetekben további feltárást igényelnek. Néhány kritikus megjegyzi, hogy a könyv egyes részei időnként szárazak vagy „unalmasak” lehetnek, bár ezt gyakran a téma szükséges aspektusának tekintik.
(12 olvasói vélemény alapján)
Beyond the Essene Hypothesis: The Parting of the Ways Between Qumran and Enochic Judaism
Gabriele Boccaccini elismert tudós itt új és kihívást jelentő képet nyújt az olvasóknak a qumráni szekta, a Holt-tengeri tekercsekkel szoros kapcsolatban álló közösség ideológiájáról.
Boccaccini túllép az esszénus hipotézisen, és egyedülálló kapcsolatot tételez fel az általa "énokhikus judaizmusnak" nevezett és a hagyományosan esszénusokként ismert csoport között. Boccaccini arra építve, amit az ókori feljegyzések az esszénusokról elárulnak, valamint a Qumránban talált dokumentumok szisztematikus elemzésére, azt állítja, hogy az irodalom a második templomi judaizmus egy ősi és sajátos változatának magját árulja el.
E hagyomány fejlődését nyomon követve Boccaccini kimutatja, hogy a qumráni esszénus közösség valójában az Énokhi párt utóda volt, amely viszont hozzájárult a Keresztelő János és Jézus által vezetett pártok megszületéséhez. A meggyőzően érvelő mű minden bizonnyal új vitákat indít el a qumráni közösségről és híres írásaikról szóló vitában.
