Az étel színe: történetek a faji hovatartozásról, az ellenálló képességről és a gazdálkodásról

Olvasói vélemények

Natasha Bowens „The Color of Food” című könyvét nagyra értékelik a mezőgazdaság és a faji hovatartozás metszéspontjának éleslátó feltárása miatt, különös tekintettel a színes bőrű farmerekre az Egyesült Államokban. A könyv személyes elbeszéléseket ötvöz a történelmi kontextussal, bemutatva a kihívásokkal szemben tanúsított ellenálló képességet és a közösség erőfeszítéseit. Az olvasók inspirálónak, informatívnak és vizuálisan vonzónak találják, így értékes forrás mindazok számára, akiket érdekel az élelmezési igazságosság és a mezőgazdaság kultúrtörténete.

⬤ Inspiráló és elgondolkodtató történetek
⬤ tudományos, mégis könnyen olvasható
⬤ a mezőgazdaság faji kérdéseinek fontos kérdéseivel foglalkozik
⬤ gyönyörű képi világ
⬤ mélyen rezonál az olvasók személyes tapasztalataira
⬤ ajánlott tanórákra és közösségi megbeszélésekre.

Jelentős ellenérveket nem említettek, bár egyes kritikák nem fogalmaztak meg konkrét kritikákat, ami arra utal, hogy a könyv szélesebb közönség számára is vonzó lehet, vagy további szempontokat is figyelembe vehet.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Color of Food: Stories of Race, Resilience and Farming

Könyv tartalma:

Az amerikai farmer újradefiniálása

A biogazdálkodás és a háztáji gazdálkodás növekvő trendje megváltoztatja a farmerek ábrázolását a mainstream médiában, a színes bőrű farmerek azonban még mindig nagyrészt kimaradnak a képből. A The Color of Food ezt igyekszik orvosolni.

A faj és az élelmiszer metszéspontjában rejlő kritikus kérdések felismerésével a portrék és történetek e lenyűgöző gyűjteménye megkérdőjelezi az agráridentitás status quóját. Natasha Bowens író, fotográfus és színesbőrű gazdálkodó saját földi gyökereinek feltárására irányuló törekvése egy nagyobb történet feltárásához vezet, amely egybefonja a színesbőrűek mezőgazdaságának látszólag elfeledett történetét, a ma előttük álló problémákat, valamint a kultúrát és az ellenálló képességet, amelyet az élelmiszerhez és a mezőgazdasághoz kapcsolnak.

Az étel színe megtanít minket arra, hogy az élelmiszer- és mezőgazdasági mozgalom többről szól, mint a helyi vásárlásról és a talaj védelméről. Hanem a kultúra és a közösség megőrzéséről, az általunk figyelmen kívül hagyott helyek mélyre ásásáról, és az előttünk járók tiszteletéről. A történetmesélés, a fényképezés, a szóbeli történelem és az egyedi meglátások keveredésével ezek az oldalak emlékeztetnek minket arra, hogy az igazi élelmiszer-szuverenitás azt jelenti, hogy mindenkinek helye van az asztalnál.

Ha valaki elképzeli a tipikus amerikai farmert, sokan napbarnított bőrt, fakó overallt és bőrkeményedő kezeket látnak, amelyek általában fehérek. Bár kétségtelen, hogy a biogazdálkodás és a háztáji gazdálkodás növekvő trendje megváltoztatja a farmerek ábrázolását a mainstream médiában, a színes bőrű farmerek még mindig nagyrészt kimaradnak a képből.