Az etika módszerei

Olvasói vélemények

A kritikák szöges ellentétet mutatnak a könyv tartalma - amelyet az etikai elmélet átfogó elemzése miatt dicsérnek - és a digitális kiadás minősége között, amely jelentős kritikát kap a gépelési hibák, a rossz formázás és az olvashatósági problémák miatt.

A könyvet az etikaelmélet egyik legfontosabb tanulmányának tartják, és dicsérik éleslátó érveiért, az erkölcsi gondolkodás átfogó lefedettségéért és az utilitarista álláspontok részletes elemzéséért.

A digitális kiadásokat tipográfiai hibák, rossz formázás, valamint a szöveg és a lábjegyzetek közötti különbségtétel hiánya sújtja, ami szinte olvashatatlanná teszi őket. Sok olvasó azt ajánlja, hogy kerüljük a jelenlegi digitális kiadást a nyomtatott példány javára.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Methods Of Ethics

Könyv tartalma:

AZ ETIKA MÓDSZEREI HENRY SIDGWICK tollából, eredetileg 1884-ben jelent meg. ELŐSZÓ: AZ ELSŐ KIADÁSHOZ. Ha egy olyan banális témáról, mint az etika, új könyvet ajánlunk a nagyközönségnek, kívánatosnak tűnik, hogy már az elején világosan jelezzük tervét és célját. Megkülönböztető jellemzőit először is negatívan lehet megadni. Nem metafizikai vagy pszichológiai, ugyanakkor nem dogmatikus vagy közvetlenül gyakorlatias, nem foglalkozik - csak illusztrációként - az etikai gondolkodás történetével, bizonyos értelemben azt mondhatnánk, hogy még csak nem is kritikus, mivel csak egészen mellékesen nyújt kritikát az egyes kettős erkölcsiséget vallók rendszereiről. Azt állítja magáról, hogy egyszerre expozitív és kritikai vizsgálatot nyújt a helyes cselekedetekre vonatkozó, megalapozott meggyőződések megszerzésének különböző módszereiről, amelyek az emberiség általános erkölcsi tudatában kifejezetten vagy hallgatólagosan megtalálhatók, és amelyeket időről időre az egyes gondolkodók külön-külön vagy együttesen fejlesztettek ki, és dolgoztak fel a mostani történelmi rendszerekké. Elkerültem az erkölcsi képesség eredetének vizsgálatát, amely talán aránytalanul nagy figyelmet szentelt a modern erkölcsteológusoknak, azzal az egyszerű feltételezéssel, amely minden etikai érvelésben implicit módon jelenik meg, hogy van valami, amit adott körülmények között helyes vagy ésszerű megtenni, és hogy ezt lehet tudni.

Ha elismerjük, hogy ma már rendelkezünk a megismerés képességével, akkor úgy tűnik számomra, hogy e megismerés történelmi előzményeinek és az elme más elemeivel való kapcsolatának vizsgálata nem tartozik megfelelőbben az etikához, mint ahogy a tér megismerésének megfelelő kérdései a geometriához tartoznak.2. Nem teszek azonban további feltételezést az etikai megismerés tárgyának természetét illetően, és ezért értekezésem nem dogmatikus, mivel a benne kidolgozott különböző módszereket semleges pozícióból és a lehető legpártatlanabb módon fejtem ki és bírálom. És így, bár a témával való foglalkozásom bizonyos értelemben gyakorlatiasabb, mint sok erkölcsteológusé, mivel az elsőtől az utolsóig azzal foglalkozom, hogy megvizsgáljam, hogyan lehet racionálisan következtetésekre jutni a mindennapi életünk és a tényleges gyakorlat megszokott ügyeiben, mégis, közvetlen tárgyam - Arisztotelész kifejezését megfordítva - nem a gyakorlat, hanem a megismerés. Úgy gondoltam, hogy az erkölcsteológusok elméjében az építés vágyának túlsúlya akadályozta az etikai tudomány valódi fejlődését, és hogy ennek jót tenne, ha ugyanazt az érdektelen kíváncsiságot alkalmaznák rá, amelynek elsősorban a fizika nagy felfedezéseit köszönhetjük.

Ebben a szellemben igyekeztem összeállítani ezt a munkát, és ezzel a céllal az olvasók figyelmét az elsőtől az utolsóig nem azokra a gyakorlati eredményekre kívántam összpontosítani, amelyekhez módszereink vezetnek, hanem magukra a módszerekre. Átmenetileg félre kívántam tenni a 1 Nem akartam kizárni azt a feltevést, hogy két vagy több alternatíva bizonyos körülmények között egyformán helyes lehet 1884. Ez a kijelentés most úgy tűnik számomra, hogy némi módosítást igényel 1884. sürgős szükségét, amelyet mindannyian érzünk annak, hogy megtaláljuk és elfogadjuk az igazi módszert annak meghatározására, hogy mit kellene tennünk, és egyszerűen azt vizsgáljuk meg, hogy milyen következtetésekre jutunk racionálisan, ha bizonyos etikai előfeltételekből indulunk ki, és milyen fokú bizonyossággal és pontossággal. Meg kell említenem, hogy az I. könyv iv. fejezetét jelentős módosításokkal a Contemporary Review-ból nyomtattuk újra, amelyben eredetileg a Pleasure and Desire című cikkként jelent meg.