Az Európai Unió Bíróságának jogi érvelése

Eredeti címe:

The Legal Reasoning of the Court of Justice of the EU

Könyv tartalma:

Az Európai Unió Bíróságát gyakran jellemzik úgy, mint az integráció motorját és a jogalkotás igazságszolgáltatóját. Mennyiben helytálló ez a Bíróság több mint fél évszázados joggyakorlatának leírása?

A könyv két részre oszlik. Az első rész a jogi érvelés új heurisztikus elméletét dolgozza ki, amely szerint a jogi bizonytalanság az elsődleges jogi anyag és a bírói érvelés átható és elkerülhetetlen jellemzője, amely a nyelvi homályosság, az értékpluralizmus és a precedenssel kapcsolatos szabály-instabilitás kombinációjából ered. A második rész az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatát vizsgálja ezen elméleti keret alapján. A szerző bemutatja, hogy az Európai Bíróság értelmező érvelése a legjobban egy hármas megközelítés alapján érthető, amelynek értelmében a Bíróság a döntéseket a célzatos, a rendszerszintű és a szó szerinti érvek kumulatív súlya alapján indokolja. Ez a megközelítés jobban megfelel a más jogrendszerekben alkalmazott ortodox jogi érvelésnek, mint azt általában elismerik, és inkább fokban, mint jellegében különbözik más felsőbb, különösen alkotmánybíróságok megközelítésétől. Mindazonáltal jelentős mérlegelési jogkört hagy a Bíróságnak a különböző értelmezési kritériumok relatív súlyának és rangsorának esetről esetre történő meghatározásában. A Bíróság mérlegelési jogkörének gyakorlása leginkább az elfogadott indoklási diskurzus és a jogi érvelés bizonyos jogon kívüli stabilizáló tényezői által támasztott korlátok szempontjából érthető meg, amelyek közé számos politikai tényező tartozik, mint például a tagállamok érdekei iránti érzékenység, a politikai divat és az "uniós jogalkotó" iránti tisztelet.

Összefoglalva, az Európai Unió Bírósága az értelmezési megközelítésében rejlő rugalmasságot és a rendelkezésére álló értelmezési kritériumok relatív súlyának és sorrendjének meghatározásában általában rendelkezésére álló választási lehetőséget arra használta fel, hogy az uniós elsődleges joganyagban fennálló jogbizonytalanságot széleskörűen közösségi jogalkalmazói módon oldja meg, figyelembe véve azonban i) a tagállamok politikai, alkotmányos és költségvetési érzékenységét, ii) a kérdéses rendelkezések nyelvi homályosságának mértéke által biztosított korlátoktól és értelmezési mozgástér mértékétől, az alkalmazandó normák relatív státuszától és az alkalmazandó normák közötti potenciális konfliktus mértékétől, valamint az elsőfokú jogbizonytalanság feloldására rendelkezésre álló értelmezési topikok körétől és egyértelműségétől függően, és végül iii) szem előtt tartva a minden ítélkezésben nagymértékben kiszámíthatatlan személyes elemet. Csak kivételes esetekben, amelyekről a Bíróság úgy látja, hogy az integrációs folyamat lényegét érintik, és veszélyeztetik a közösségi vívmányokat, a Bíróság valószínűleg nem érzi magát sem a vitatott normák megfogalmazása, sem az értelmező érvelés szokásos konvenciói által korlátozva, és erősen közösségi álláspontot képvisel, szükség esetén figyelmen kívül hagyva az írott jogszabályok mondanivalóját, de azzal a feltétellel, hogy a Bíróság biztos lehet a nemzeti kormányok és bíróságok kifejezett vagy hallgatólagos jóváhagyásában vagy beleegyezésében.