Critical Theories of Crisis in Europe: From Weimar to the Euro
Mit lehet tanulni a weimari köztársaság kaotikus bukásából és az európai liberális államiság két világháború közötti eróziójából a jelenlegi európai válsággal szemben? Ez a könyv elemzi és magyarázza a válságok visszatérő kialakulását az európai társadalmakban. Felteszi a kérdést, hogy a korábbi válságok hogyan szolgálhatnak információval a jelenlegi válság megértéséhez.
A könyv sajátos nézőpontja, hogy ezek a válságok nem csupán gazdasági és társadalmi válságok, hanem a közhatalom, a rend és a tekintély válságaként is értelmezendők. Más szóval, a tanulmány azt állítja, hogy a demokrácia és a jogállamiság funkcionális és normatív berendezkedésének jelentős kihívásai központi szerepet játszottak e válságok kialakulásában és kibontakozásában. A könyv a kritikai elmélet hagyományában kialakult gazdag „válságirodalomra” támaszkodik, és kiegészíti azt, hogy felvázoljon egy fogalmi keretet annak megértéséhez, hogy mit is jelentenek a társadalmi válságok.
A központi gondolat az, hogy a társadalmi válságok a társadalmi folyamatok kibontakozása és az e folyamatok normatív stabilizálására létrehozott intézményi keretek közötti ellentmondást jelentik. A szóban forgó válságok olyan időszakokban alakultak ki, amelyeket erős társadalmi, gazdasági és technológiai átalakulások, valamint politikai felfordulások jellemeztek.
Mint ilyenek, a válságok olyan pillanatokat jelentettek, amikor a társadalom meglévő funkcionális és normatív hálója, amelyet a közrend és a közhatalom fogalmai testesítettek meg, komoly kihívást jelentettek, és sok esetben aláásták. Ebből a szempontból nézve a könyv rekonstruálja, hogyan bontakoztak ki a válságok, hogyan élték meg őket, és milyen válaszokat váltottak ki a szóban forgó konkrét válságok.
