Értékelés:
Andrew Rannells „Az év nagybátyja és más vitatható diadalok” című könyve egy humoros és megható esszégyűjtemény, amely betekintést nyújt színészi életébe és személyes élményeibe. Az írás átélhető, magával ragadó, és a nevetéstől az elgondolkodtatásig számos érzelmet vált ki. Bár a hangoskönyv Rannells hangjával és előadásmódjával fokozza az élményt, néhány olvasó következetlenségeket talál a kronológiában, és néhány fejezetet tölteléknek érezhet, főleg a már meglévő rajongók számára.
Előnyök:⬤ Magával ragadó írói stílus
⬤ humoros és szívhez szóló történetek
⬤ átélhető élmények
⬤ a szerző kiváló hangoskönyv-előadása
⬤ mélyreható elmélkedések az életről és a karrierről
⬤ még azoknak is vonzónak tűnik, akik nem ismerik Rannells-t.
⬤ A nem kronologikus szerkezet zavaró lehet
⬤ néhány esszé tölteléknek tűnik, vagy hiányzik belőle a mélység
⬤ elsősorban Rannells rajongóinak szól
⬤ időnként hiányoznak a leíró részletek.
(28 olvasói vélemény alapján)
Uncle of the Year: & Other Debatable Triumphs
A The Book of Mormon, a Girls és a Big Mouth sztárjának őszinte, vidám esszéi a szorongásról, az ambícióról és a felnőtté válás bizonytalan útjáról, amelyekben felteszi a kérdést, honnan fogjuk tudni, mikor érünk oda?
Az év nagybátyja című könyvben Andrew Rannells elgondolkodik: Ha neki, aki most, a negyvenes évei elején jár, mindene megvan ahhoz, hogy igazi felnőtt legyen - karrier, ingatlan, jól szabott öltöny -, miért érzi magát még mindig úgy, mint egy szorongó huszonéves, aki a biztonság felé mászik? Talán azért, mert még nem nyert Tony-díjat, nem talált férjet, nem született gyereke? És mi van, ha nem is akarja ezeket a dolgokat? (Férjet és gyereket, mármint. Ő egy Tony-t akar.)
Az életéből és karrierjéből merített esszékben Rannells amellett érvel, hogy mindannyian úgy teszünk, mintha állandóan nyernénk. És minden egyes sikerrel úgy teszünk, mintha elértük volna a boldogság (a szüleink számára), az érettség (a barátaink számára), a siker (a főnökeink számára) és az odaadás (a partnereink számára) csúcsát. De ha a "felnőtté válás" csak egy pantomim, ami elbizonytalanít minket, akkor új időjelzőkre, új mérföldkövekre, új elvárásokra van szükségünk azzal kapcsolatban, hogy mi a felnőttkor - és mi lehet az.
Útközben Rannells visszatekint, újraértékeli, hogy a diadalai valójában kudarcok voltak-e - és a kudarcai diadalok -, és feltárja, hogy mi kell ahhoz, hogy valaha is úgy érezze, hogy van elég. Az olyan esszékben, mint az "Év nagybátyja", azt vizsgálja, hogy milyen szerepet játszanak a gyerekek az életében, mint olyan ember, aki soha nem gondolta, hogy a gyerekvállalás szükséges vagy egyáltalán lehetséges - egészen addig, amíg a testvéreinek nem lesz gyereke, ő pedig beleszeret egy olyan férfiba, akinek két saját gyereke van. Az "It's an Honor to Be Eligible" (Megtiszteltetés, hogy választható vagy) a díjkiosztók izgalmait és abszurditásait tárja fel (és a vágyat, hogy elismerjék a munkádat). A "Lovak, nem zebrák" című könyvben pedig megosztja azt a bölcsességet, amely segített neki végre megbirkózni a bénító szorongással és maximalizmussal.
A szellemes és őszinte meglátásokkal, valamint éles humorral teli Az év nagybátyja arra hívja fel a figyelmünket, hogy nézzük meg alaposan, kiknek adjuk ki magunkat, kik vagyunk, és kik akarunk lenni.
