Az evangéliumok hitelessége

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Authenticity of the Gospels

Könyv tartalma:

Azt, hogy az evangéliumok a hagyományos apostoli szerzők írásai, sokáig szilárd igazságnak tartották. Azt is sokáig tartották, hogy Máté volt az első, és már a Kr. u. 40-es években, őt követte Márk és Lukács, végül pedig János, és hogy mindegyiket Kr. u. 70 előtt írták. Ezeket a nézeteket az Újszövetség tudósai körülbelül a 18. század végétől kezdve kétségbe vonták vagy tagadták. Az uralkodó nézet az, hogy az evangéliumokat nem szemtanúk írták, bár olyan anyagtól függnek, amely a szemtanúkra vezethető vissza. Azt mondják, hogy Márk íródott először, és nem sokkal Kr. u. 70 előtt. Máté és Lukács később íródott, és Márktól és néhány ismeretlen forrástól függ. János az utolsó, független hagyományt követ, és akár Kr. u. 100-ban is keletkezhetett.

A nézetek megváltozásának oka az úgynevezett történeti kritikai módszer, amely azt állítja magáról, hogy tudományos és korszerű az irodalomkritika és az írott szövegek különböző időbeli rétegeinek felderítése terén. A módszer azt is feltételezi, hogy a csodákról és más természetfeletti jelenségekről szóló beszámolók nem történeti eredetűek, hanem vallási céllal hozzáadott későbbi kitalációk.

Ez a könyv megmutatja, hogy a történeti kritikai módszer nem történeti vagy kritikai, sőt, nem is módszer. A módszer ugyanis feltételezi, de nem tudja bizonyítani, hogy a természetfeletti események történelmietlenek; figyelmen kívül hagyja az evangéliumok eredetére és szerzőségére vonatkozó történeti bizonyítékokat; irodalomkritikája fantáziátlan, és önkényes a datálási kérdésekre való alkalmazása. Nincs okunk arra, hogy eredményeit megalapozottnak vagy akár hihetőnek fogadjuk el. Az evangéliumok hagyományos datálása és szerzősége az egyetlen értelmes beszámoló.

Mindazonáltal a történeti kritikai módszer elemei jogosan használhatók, ha tisztességesen alkalmazzák őket, és a történelmi bizonyítékokkal és a természetfeletti valóságok (szemtanúk által jól bizonyított) tényével együtt veszik figyelembe. Ha ezeket az elemeket így használjuk, akkor kimutatható, hogy hihető és védhető beszámolót adnak az eredetről, különösen Márk és Lukács evangéliumáról, amelyek Mátéval együtt a függőség és az átfedés jeleit mutatják. Ha a történelmi bizonyítékokat komolyan vesszük, és ha az irodalomkritikát tisztességesen alkalmazzuk, akkor hihető beszámolót adhatunk különösen Márk evangéliumának eredetéről, arról, hogy hogyan keletkezett Péter prédikációjából a régebbi Máté evangéliumhoz és a Pál apostol által támogatott újabb Lukács evangéliumhoz képest.

Márk és Lukács eredetének ez az alternatív leírása remek példája annak, hogy a történelmi bizonyítékok és az irodalomkritika hogyan használható fel az egyébként rejtélyes jelenségek megmagyarázására. Ez a beszámoló talán nem az egyetlen, amely minden jelenséget megmenthet. De megmutatja, hogy az evangéliumok hagyományos szerzősége és datálása a történeti kritikai módszerrel ellentétben hogyan ad kiváló értelmet az összes jelenségnek: irodalmi, történelmi és racionális szempontból. Az evangéliumokról alkotott hagyományos nézet az egyetlen ésszerű nézet, amelyet elfogadhatunk.