The Fortunes of Everyman in Twentieth-Century German Drama: War, Death, Morality
A halál mindenkit elér, és az Everyman késő középkori erkölcsi játékában az ismerős csontváz arra kényszeríti az univerzalizált központi figurát, hogy ezzel megbékéljen. Csak belső erőforrásai, a Jócselekedetek és a Tudás formájában biztosítják a bűnbánatot és a megváltást.
Három fontos huszadik századi német darab visszhangozza az Everymant - Toller Hinkemann, Borchert A kinti ember és Frisch A gyújtogatók/tűzbogarak -, de az első és a második világháború példátlan méretű gyilkosságai megváltoztatták a halálról alkotott képet, a hidegháborúban pedig a szó szoros értelmében mindenki nukleáris megsemmisítése vált lehetővé. Brian Murdoch az Everyman örökségét követi nyomon a három darabban a drámai hatás, a halálról alkotott kép változásai és különösen az egzisztenciális bűntudattal való együttélés problémája szempontjából. Az immár túltáplált Halállal még mindig szembe kell nézni, de az Everyman számára még nehezebb problémát jelent az emberi gonoszság tudatával való együttélés a megváltás lehetősége nélkül.
Mindhárom darabot hajlamosak voltak sajátos történelmi kontextusukban szemlélni, de ha kevésbé mereven és egy hosszú drámai hagyomány részeként tekintünk rájuk, Murdoch megmutatja, hogy mindegyikük tartós és egyetemes jelentőségű üzenetet közvetít. Közvetlenül a színházi közönségnek teszik fel a kérdést, nemcsak azt, hogy miként lehet megbirkózni a halállal, hanem azt is, hogy miként lehet megbirkózni az élettel.
