Olvasói vélemények
Összegzés:Michael Behe „Az evolúció határán” című könyve kritikusan vizsgálja a darwini evolúció korlátait statisztikai elemzés és molekuláris biológia segítségével. Behe amellett érvel, hogy a véletlenszerű mutációk és a természetes szelekció, bár képesek magyarázatot adni bizonyos jelenségekre, nem képesek megmagyarázni az élet komplexitását, és életképes alternatívaként vezeti be az intelligens tervezés koncepcióját.
Előnyök:⬤ Magával ragadó írásmód, amely az összetett témákat az általános közönség számára is érthetővé teszi.
⬤ Alapos esettanulmányok, különösen a malária és a HIV alapos vizsgálata a véletlen mutáció és a természetes szelekció korlátainak bemutatására.
⬤ Az analógiák és a humor erőteljes használata az elvont fogalmak tisztázására.
⬤ Kritikus gondolkodásra ösztönöz az evolúcióval kapcsolatban, a természettudományos hallgatók és a darwinizmus szkeptikusai számára egyaránt vonzó.
⬤ Hiteles tudományos adatokkal alátámasztott, jól megalapozott érvelést nyújt.
Hátrányok:⬤ Egyes olvasók számára egyes szakaszok technikai jellege kihívást jelent.
⬤ Behe az intelligens tervezés melletti kiállása ellentmondásos, és elidegeníthet néhány olyan olvasót, aki szigorúan a darwini evolúciót vallja.
⬤ A kritikusok szerint a könyv rávilágít ugyan a véletlenszerű evolúció korlátaira, de nem mutat be egyértelmű alternatív mechanizmust a komplexitás kialakulására.
⬤ A hangnem elutasítónak tűnhet a bevett evolúciós elmélettel szemben, és úgy tűnhet, hogy a könyvből hiányzik a tudományos szigor.
(196 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Edge of Evolution: The Search for the Limits of Darwinism
Könyv tartalma:
Amikor 1996-ban megjelent Michael J. Behe első könyve, a Darwin fekete doboza, elindította az intelligens tervezés mozgalmát. A kritikusok üvöltöttek, mégis olvasók százezrei - és egyre több tudós - voltak kíváncsiak Behe állítására, miszerint a darwinizmus nem képes megmagyarázni a sejt összetett gépezetét.
Most, a régóta várt folytatásban Behe sokkal többet mutat be, mint a darwinizmus kihívását: bemutatja a genetikai forradalom bizonyítékait - a természet mutációs útvonalainak első közvetlen bizonyítékait -, hogy radikálisan újraértelmezze a darwinizmusról folytatott vitát.
Mennyit magyaráz meg az életből Darwin elmélete? A legtöbb tudós úgy véli, hogy mindent megmagyaráz a sejt gépezetétől kezdve a földi élet történetéig. Darwin elképzeléseit a jogra, a kultúrára és a politikára is alkalmazták.
De Darwin elmélete csak egy értelemben bizonyított: Aligha kérdéses, hogy a Földön élő összes faj egy közös őstől származik. Erre az állításra elsöprő anatómiai, genetikai és fosszilis bizonyítékok állnak rendelkezésre. De a döntő kérdés továbbra is fennáll: Hogyan történt ez? Darwin által javasolt mechanizmust - a véletlen mutációt és a természetes szelekciót - nagyrészt hit és következtetés, vagy legjobb esetben közvetett bizonyíték alapján fogadták el. Csak most, a genetikának köszönhetően, a tudomány lehetővé teszi számunkra, hogy közvetlen bizonyítékokat keressünk. Számos élőlény genomját szekvenálták, és a sejtek gépezetét nagy részletességgel elemezték. A mikroorganizmusok antibiotikumokra és az emberek parazita fertőzésekre adott evolúciós válaszait több tízezer generáción keresztül nyomon követhettük.
Ennek eredményeképpen a történelemben először lehet Darwin elméletét szigorúan értékelni. Az eredmények megdöbbentőek. Bár az evolúciós történelemben bekövetkező marginális változásokat meg tudja magyarázni, a véletlen mutáció és a természetes szelekció nagyon keveset magyaráz az élet alapvető gépezetéből. Az evolúció "éle", a véletlenszerű és a nem véletlenszerű mutáció közötti határt kijelölő vonal nagyon messze van attól a ponttól, ahová Darwin mutatott. Behe meggyőzően érvel amellett, hogy a földi élet történetét meghatározó mutációk többsége nem véletlenszerű volt.
Bár ellentmondásos és megdöbbentő lesz, ez a megállapítás valójában beleillik egy általános mintázatba, amelyet más tudományágak az elmúlt évtizedekben fedeztek fel: Az univerzum egésze finomhangolt az élet számára. A fizikától a kozmológián át a kémiáig és a biológiáig a földi életről kiderült, hogy valószínűtlen események végtelen sorozatától függ. Az egyértelmű következtetés: Az univerzumot az élet számára tervezték.
