Az evolúció sebhelyei

Olvasói vélemények

A könyv a vízi majom elméletet vizsgálja, részletesen megvizsgálja az emberi evolúciót és azokat a fiziológiai tulajdonságokat, amelyek alátámasztják a vízi fázis gondolatát őseinkben. Sok olvasó meggyőzőnek, elgondolkodtatónak és bizonyítékokkal jól alátámasztottnak találta az érveket. Néhányan azonban csalódottak voltak, mivel úgy érezték, hogy a korábbi művek ismétlődnek, és nem olyan lebilincselőek. Összességében a könyv vitára ösztönöz az evolúciós elméletekről.

⬤ Jól megírt és meggyőző érvek
⬤ részletes anatómiai és fiziológiai leírás
⬤ a vízi majom elmélet logikus és koherens bemutatása
⬤ foglalkozik a mainstream evolúciós elméletek hiányosságaival
⬤ elgondolkodtató és kritikus gondolkodásra ösztönöz.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv korábbi munkákat dolgoz fel, és hiányoznak belőle az új meglátások
⬤ néhányan kevésbé találták lebilincselőnek, mint a szerző korábbi könyveit
⬤ a szkeptikusok szerint a bemutatott elméletek nem rendelkeznek elegendő bizonyítékkal ahhoz, hogy a tudományos közösség elfogadja őket.

(42 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Scars of Evolution

Könyv tartalma:

Amikor Elaine Morgan 1972-ben megírta A nő leszármazása című művét, az világszerte megrázó hullámokat kavart, és ma már széles körben az emberi evolúció kulcsfontosságú művének tartják, amely nélkülözhetetlen a nők társadalomban elfoglalt helyéről szóló vitákhoz. Most a The Scars of Evolution (Az evolúció hegei) című könyvében Morgan úttörő módon vizsgálja meg, hogy honnan jöttek legkorábbi őseink, és milyen - nem mindig előnyös - örökséget hagytak ránk. Miközben nekilát, hogy megoldja eredetünk egyik örök rejtélyét - felfedezze azt az evolúciós utat, amely elválasztott minket a többi állattól -, Morgan megmutatja, hogy a tudósok által jelenleg elfogadott elméletek közül sok nem tudja megmagyarázni egyedi tulajdonságainkat: túl sok kérdést hagynak megválaszolatlanul.

Évmilliókkal ezelőtt valami olyasmi történt majom őseinkkel, ami a gorillák és csimpánzok őseivel nem történt meg, valami, ami miatt két lábon jártak, elveszítették a bundájukat, izzadtak, nagyobb agyat fejlesztettek ki, és megtanultak beszélni. Míg a tudósok sok ásatáson jártak már, és sok fosszíliát tanulmányoztak nyomok után kutatva, Elaine Morgan azt állítja, hogy a rejtélyes eredetünkkel kapcsolatos összes tény az orrunk előtt hever - az emberi tervezés alapvető hibái formájában. Hajlamunk a derékfájásra, az elhízásra, a visszerességre, a pattanásokra, sőt a csecsemőhalál szindrómára is, lényegében egy távoli múltunkban bekövetkezett kataklizmikus esemény eredménye.

A tudósok már régóta megfigyelték, hogy gerincünk nem a függőleges járásra készült. A természetes szelekció - az evolúciós elmélet alaptétele - mégis azt diktálja, hogy egy faj tartós változásai a környezet változásaihoz való alkalmazkodás szükségessége miatt következnek be. Miközben évente több ezer munkaórát veszítünk el a "rossz hát" miatt, valamikor réges-régen előnyt jelenthetett a két lábon járás. A legelterjedtebb elmélet szerint az afrikai szavannán folytatott vadászat során váltunk kétlábúvá, mivel a fegyverek számára szabad karokra volt szükségünk, és a felegyenesedett testtartás segítségével messziről láttuk az ellenséget. De ahogy Morgan rámutat, az állatoknak a szavannán nagyobb sebességre van szükségük, mind az üldözéshez, mind a meneküléshez, mint amit két láb nyújtani tud. Magyarázata: a kétlábúság az afrikai hasadékvölgy évezredekkel ezelőtti elárasztása következtében a vízi környezetben való életből alakult ki. A hirtelen mocsárvidéken (amely mocsár évezredekig megmaradt) rekedt majmoknak felegyenesedve kellett járniuk, hogy ne fulladjanak meg. Az ember elhízásra való hajlama egykor nem csúnya egészségügyi probléma volt, hanem egy életmentő szigetelési forma, amely minden vízi emlősnél jelen van. És ahogy Morgan alaposan végiggondolja az összes többi egyedülállóan emberi tulajdonságunkat - a viszonylagos szőrtelenségünket, a légzésünk szabályozására való képességünket, a megfelelő sószint fenntartására való képtelenségünket -, meggyőző érvként merül fel, hogy az ember vizes környezetből származik.

Az élénk, ellentmondásos és briliáns logikával bemutatott Az evolúció sebhelyei megváltoztatja a világról - és az abban elfoglalt helyünkről - alkotott elképzeléseinket.