Exodus and Its Aftermath: Jewish Refugees in the Wartime Soviet Interior
A második világháború alatt mintegy kétmillió zsidó menekült települt át a Szovjetunió nyugati területeiről a szovjet belföldre.
A közép-ázsiai területek polgárai a legjobb esetben is közömbösen, a legrosszabb esetben nyíltan ellenségesen viszonyultak ezekhez a bevándorlókhoz. A népszerűtlen politika azt diktálta, hogy a lakosok elhelyezzék a menekülteket, és megosszák korlátozott élelmüket és alapvető szükségleteiket ezekkel a nemkívánatos idegenekkel.
Amikor a helyi lakosság célba vette az újonnan érkezetteket, a szovjet hatóságok az antiszemita erőszakot magával a politikai rendszerrel szembeni elégedetlenségnek tekintették, és keményen fellépett ellenük. A helyi hatóságokat azonban kevésbé foglalkoztatta a diszkrimináció, ehelyett inkább a nagyszámú kitelepített ember befogadására összpontosítottak, miközben a háború legnehezebb éveiben a regionális ellenérzéseket is kezelték. A harmonikus integráció hiánya ellenére a párt tisztviselői azt a mítoszt terjesztették, hogy sikeresen asszimiláltak több mint tízmillió kitelepítettet.
Albert Kaganovitch rekonstruálja azokat a körülményeket, amelyek az antiszemita érzelmek fellángolásához vezettek, és új statisztikai adatokkal szolgál az Ural, Szibéria és a Közép-Volga vidékén élő zsidó menekültek számáról. A könyv betekintést nyújt e migránsok regionális eloszlásába és koncentrációjába, és betekintést nyújt a történelem legnagyobb és legintenzívebb zsidó migrációjának kulisszái mögé.