Az identitás új politikája ellen: Hogyan ártanak a baloldal faji és egyenlőségi dogmái a liberális demokráciának - és hogyan erősítik a keresztény nacionalizmust?

Olvasói vélemények

A könyv jól megalapozott érvelést mutat be, amely megvédi az egyéni jogokat a csoportidentitás-politikával szemben, különösen a rendszerszintű rasszizmus és a méltányosságon alapuló politikák fogalmát bírálva. Tartalmazza a faji jóléti különbségek alapos elemzését, és a keresztény nacionalizmus vélt fenyegetésének megvitatásával zárul, amit egyes olvasók kevésbé találtak lebilincselőnek.

⬤ Jól megalapozott és kiegyensúlyozott
⬤ az egyéni jogok határozott védelme
⬤ a rendszerszintű rasszizmus mélyreható elemzése
⬤ éles kritikát fogalmaz meg az identitáspolitikával és a méltányosság igényével szemben
⬤ magával ragadó írói stílus.

A keresztény nacionalizmusról szóló fejezetet tarthatják a legkevésbé érdekesnek; egyes érveket egyes olvasók nem érezhetnek újnak.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Against the New Politics of Identity: How the Left's Dogmas on Race and Equity Harm Liberal Democracy--And Invigorate Christian Nationalism

Könyv tartalma:

A Nyugat nagy részén olyan mélyreható kulturális átalakulás zajlik, amely a demokrácia alapjait fenyegeti. Az egyéneket már nem a tetteik, cselekedeteik és viselkedésük alapján ítélik meg, hanem inkább faji, etnikai és szexuális orientációjuk határozza meg őket. Ez az átalakulás, amelyet nagyrészt a politikai baloldal hajtott, az egyének elnyomott és elnyomó osztályokra való nagyarányú felosztásához vezetett. Míg egykor a baloldal a liberális elvek mentén szerveződött, hogy minden csoportnak egyenlő helyet biztosítson a közmondásos asztalnál, ma a baloldal nagy része nemcsak azt követeli, hogy az elnyomottként kategorizáltak kapjanak elsőbbséget, hanem azt is, hogy az elnyomóként kategorizáltakat teljesen kizárják az asztalról. A kormányzati szervek, vállalatok, egyetemek és a mainstream média rendszeresen alávetik magukat ezeknek az illiberális parancsoknak, és a "szövetségesség", az "antirasszizmus" vagy a "méltányosság" nevében kifejezetten előnyben részesítenek bizonyos identitáscsoportokat másokkal szemben. Ahogy Ronald A. Lindsay filozófus az Against the New Politics of Identity című könyvében érvel, ez a radikális kulturális váltás, amelynek értelmében minden politikát és gyakorlatot az identitás lencséjén keresztül kell szemlélni, három dogmatikus alaptételen nyugszik: azok, akik állítólag elnyomottak vagy marginalizáltak, "megélt tapasztalataik" alapján különleges rálátással rendelkeznek.

A rasszizmus minden nyugati törvénybe, szabályozásba, politikába és intézménybe beágyazódott.

A méltányosságnak pedig, amelyet az élet minden területén a csoporton belüli egyenlőtlenségek kiküszöböléseként értelmezünk, elsőbbséget kell élveznie minden más kritériummal szemben, mint például az egyéni érdemek, teljesítmények és szükségletek. Lindsay bemutatja, hogy ezek az alapelvek egy sor tévedésen alapulnak, és figyelmeztet arra, hogy a baloldali identitáspolitika nyomulása előre láthatóan párhuzamos reakciót vált ki a jobboldalról, beleértve a jobboldal saját identitáspolitikai változatát a keresztény nacionalizmus formájában. Mint világossá teszi, a két politikai pólus között kialakult szimbiózis azzal a kockázattal jár, hogy még mélyebb veszélyek fenyegetik a felvilágosodás értékeit és a nyugati demokráciát. Ha meg akarjuk őrizni a liberális demokráciát, amelyben tiszteletben tartják az egyének jogait, akkor az identitáspolitika dogmáit meg kell kérdőjelezni és meg kell cáfolni - vonja le a következtetést. Az identitás új politikája ellen elvi utat kínál ehhez.