Az idő fraktál topológiája: Mélyedés az időtlenségbe

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 13 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

A Fractal Topology of Time: Deepening Into Timelessness

Könyv tartalma:

Ez a könyv megkérdőjelezi az idővel kapcsolatos gondolkodásmódodat.

A világegyetem teljes megértéséhez az idő megértése is hozzátartozik. Mégis, eddig egyetlen elmélet sem írja le az idővel kapcsolatos tapasztalatainkat. A fizika nem állíthatja többé, hogy mindenről van elmélete, ugyanakkor nem hagyhatja figyelmen kívül az emberi tudatot. Minden teljes elméletnek foglalkoznia kell a tudattal. Hasonlóképpen, a tudat bármely elméletének számot kell adnia arról, hogyan lép kölcsönhatásba a téridővel. Az idő megértése megköveteli a kozmológia és a tudatosság közötti számvetést.

A fizika az időt térbelinek, statikusnak és megfordíthatónak írja le, míg mi úgy tapasztaljuk az időt, mint ami strukturált, áramló és egyirányú. E két nézőpont összeegyeztetése az idő gazdagabb megértését követeli meg. Nincs alkalmasabb modell az idő mennyiségi és minőségi aspektusainak megragadására, mint a fraktálok ciklikussága, kreativitása és végtelen mélysége. A fraktálok olyan matematikai modellt kínálnak, amely teret enged a belső gazdagságnak. A természet a teret elágazó fák lombkoronájaként, vízgyűjtőkként és csipkézett hegyi kilátásokként lakja be, több léptékszintet használva. Mi van, ha az idő is hasonló mintákat követ?

Az időt a frekvenciák közötti feszültségként éljük meg. Ha összehangolódunk, megtapasztaljuk az időtlenséget. Ha rosszul van összehangolva vagy nincs szinkronban, az idő sűrűbbé válik. A leggyorsabb agyhullámok frekvenciájától a leglassabb légzésszámunkig a frekvenciák hatalmas spektrumát tartalmazzuk. Az idő fraktálmodellje az ezen frekvenciák vagy időskálák közötti kapcsolatokra figyel. Például az EEG agyhullámok állapota fraktális, hatványtörvényszerű jelzést mutat a frekvenciáik között.

Ahogy a belső frekvenciák a külső frekvenciákhoz való kapcsolódásért küzdenek, az idő megtapasztalása a közöttük lévő feszültségként jelenik meg. A dopamin neurotranszmitter a belső agyi frekvenciákat irányítja. Így a dopaminszintek változásai az öregedéssel, az ADHD-val és a skizofréniával összefüggő időbeli tapasztalatok változásaként jelennek meg. Az idő megtapasztalása a frekvenciák közötti feszültségként alakul ki. A fraktálok nem simítják el ezeket a skálakülönbségeket, hanem inkább úgy ismerik el őket, mint amelyek egy struktúra, az idő struktúrájának sűrűségét építik fel.

Laurent Nottale asztrofizikustól és Susie Vrobel elméletírótól származnak a fraktálidő koncepciójának lehetőségei. A tudat és a fizika összekapcsolására Welch a kvantumtudat modelljét hozza be, amelyet Roger Penrose fizikus és Stuart Hameroff aneszteziológus dolgozott ki. E modelleknek a relativitáselmélet, a kvantummechanika, a termodinamika második törvénye, a neurológia és a filozófia meglátásaival való összefonódása révén Welch szilárd alapot kínál a fraktálidő szemléléséhez. Ez az interdiszciplináris megközelítés az idő szerves megértését szövi át.

Ebben a modellben az idő az időtlenségbe mélyül, ahogy az energia ismétlődő ciklusokban visszahajlik önmagára, és anyagot, időt épít. Az idő a memória adattömörítése révén az időtlen jelenbe mélyül. Az idő iránya befelé mutat, minden irányba. Életünk összetettsége az idő és az időtlenség egymásba fonódó felületén bontakozik ki. Te az időből épülsz.