Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 9 olvasói szavazat alapján történt.
Real Men Don't Sing: Crooning in American Culture
Rudy Vallee lágy, intim és érzéki énekhangja egyszerre ragadta magával rajongók millióit, és váltott ki kemény kritikát azok részéről, akiket érzékeny férfiassága fenyegetett. Bár Vallee és más énekesek a nemek folyékonyságát tükrözték az 1920-as évek végi populáris kultúrában, a depresszió korának konzervatívabb férfias normáival szembeni kihívásuk miatt a kulturális hatóságok nemi és szexuális deviánsokként bélyegezték meg őket.
Allison McCracken a Real Men Don't Sing című könyvében felvázolja a crooning történetét a minstrelsyből való eredetétől kezdve egészen a mikrofonhangzás kialakulásáig, amelyet leginkább a fehér lemezlovasokhoz, zenekari énekesekhez és rádiósztárokhoz társítottak. Bemutatja a korai énekesek felemelkedését és bukását 1925 és 1934 között, és Rudy Vallee-t Bing Crosbyval állítja szembe, hogy megmutassa, hogyan hozták létre és diktálták a fehér férfi énekesekre vonatkozó fehér férfiassági normákat az énekesek megfékezésére tett kísérletek. Vallee-val ellentétben Crosby túlélte a crooner visszahatást, mivel hangját és személyiségét úgy alakította át, hogy a fehér középosztálybeli férfias normákhoz igazodjon.
Ezeknek a normáknak a hatása a mai napig érezhető, mivel a kritikusok továbbra is megkérdőjelezik a fiatalos, romantikus fehér férfi énekesek férfiasságát. McCracken szerint a croonerek nemcsak az első popsztárok voltak: rövid életű, de hatalmas népszerűségük alapvetően megváltoztatta az amerikai kultúrát.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)