Making Truth in Early Modern Catholicism
A kora újkori tudáskultúrákat kísérő bizonytalanságokat a tudomány nagyra értékeli, sőt, a tudás törékenységének és pluralitásának tudatosítása a kora újkori tudomány egészének megértéséhez kulcsfontosságú elemként kínálkozik.
A kora újkori szereplők azonban soha nem kérdőjelezték meg magának a bizonyosságnak a lehetőségét, és soha nem ellenezték azt az elképzelést, hogy az igazság odakint van, egyetemes, és ezért biztonságban van az emberi manipulációtól. Ez a könyv azt vizsgálja, hogyan sikerült a kora újkori szereplőknek nem engedni a posztmodern relativizmusnak, annak ellenére, hogy egyre nagyobb bizonytalanságok és kirívó nézeteltérések merültek fel Isten, az ember és a világegyetem természetével kapcsolatban.
A tudománytörténettől a teológián át az eszmetörténetig terjedő területek szakértőinek nemzetközi és interdiszciplináris csapata számos olyan gyakorlatot elemez, amelyek központi szerepet játszottak az abszolút igazság fogalmának fenntartásában és funkcionalizálásában. Egy ilyen interdiszciplináris kutatáson keresztül a könyv bemutatja, hogyan lehetett bizonyosságot szerezni az igazságról, és hogyan ismerte el a kora újkori társadalom a tudás különböző területein tevékenykedő szereplők széles tárházának hitelességét.