Az igazságszolgáltatás japán útja: A bűnüldözés Japánban

Olvasói vélemények

David T. Johnson „The Japanese Way of Justice” című könyve átfogó és árnyalt összehasonlítást nyújt a japán és az amerikai büntető igazságszolgáltatási rendszerről, különös tekintettel az ügyészekre. A könyvet dicsérik a kutatás mélységéért, valamint a szerző azon képességéért, hogy elsődleges forrásokhoz jutott hozzá és japán nyelven végzett terepmunkát. Johnson munkája túllép a közkeletű sztereotípiákon, és átfogó képet nyújt a japán rendszer erősségeiről és gyengeségeiről.

⬤ A japán és az amerikai igazságszolgáltatási rendszerek mélyreható, összehasonlító vizsgálata
⬤ elkerüli a korábbi orientalista szemléletet
⬤ folyékonyan beszél japánul, lehetővé téve a források közvetlen felhasználását
⬤ kiegyensúlyozott képet ad az erősségekről (áldozatok kártalanítása, rehabilitáció) és a gyengeségekről (szexuális erőszakra adott válasz, korrupció)
⬤ a szakterülethez való jelentős hozzájárulásként elismert.

⬤ Néhány olvasó számára a részletes elemzés sűrűnek tűnhet
⬤ a gyengeségeket érintő vitáknak több példát vagy kontextust lehetne adni
⬤ nem biztos, hogy azok számára vonzó, akik egyszerűbb elbeszélést keresnek.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Japanese Way of Justice: Prosecuting Crime in Japan

Könyv tartalma:

Az olyan büntetőeljárások, amelyekben emberek életüket, szabadságukat vagy jó hírnevüket veszíthetik el, sokat elárulnak egy társadalom jelleméről. Japánban az ügyészek gyakorolják a legnagyobb befolyást ezen értékek felett, és ezért ők mutatják meg a legvilágosabban a japán igazságszolgáltatás jellegét.

Ebben a könyvben David T. Johnson bemutatja a japán ügyészeket munka közben; a társadalmi, politikai és jogi összefüggéseket, amelyek lehetővé teszik és korlátozzák tevékenységüket; valamint az így szolgáltatott igazságszolgáltatás tartalmát. Johnson az első olyan japán vagy külföldi kutató, aki hozzáfér az ügyeket vád alá helyező, első vonalbeli ügyészekhez és az ügyeket irányító és irányító háttérügyészekhez.

Megmutatja, hogy a japán ügyészek gyakran harmonizálnak olyan igazságszolgáltatási imperatívuszokkal, amelyeket az amerikaiak gyakran összeegyeztethetetlennek tartanak: az ügyek egyformán egyéniesítésének szükségességével. Ugyanakkor képességük, hogy korrigálják az elkövetőket, és bűnbánó, teljes körű beismerő vallomásokat szerezzenek a bűncselekmények gyanúsítottjaitól.

Johnson azt állítja, hogy ez a vallomásokra való szélsőséges támaszkodás időnként szélsőséges erőfeszítésekhez vezet a vallomások kicsikarására. Valóban, a legzavaróbb ügyészi magatartás nagy része közvetlenül vagy közvetve a rendszer bűnösség beismerésétől való túlzott függőségéből ered. A japán büntető igazságszolgáltatás legnagyobb vívmányai tehát elválaszthatatlanul összefonódnak a legjelentősebb hibáival, és a hibák kijavítására tett erőfeszítések azzal fenyegetnek, hogy aláássák a vívmányokat.

A világosan megírt és ügyesen érvelő összehasonlító elemzés a Japán, a kriminológia, valamint a jog és társadalom tanulmányozóinak érdeklődésére tarthat számot. Megvilágítja a japán büntető igazságszolgáltatási rendszer eddig feltáratlan területeit, miközben arra készteti az olvasót, hogy vizsgálja meg a saját büntető igazságszolgáltatási rendszerében a bűncselekmények üldözésének módjára vonatkozó feltételezéseit.