Az indiai katonai fenyegetés és a pakisztáni hadsereg: (Hussain Shah vezérőrnagy (R) Syed Ithar)

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Indian Military Threat And Pakistan Army: From 1947 to 2017 (Hussain Shah Maj Gen (R) Syed Ithar)

Könyv tartalma:

Ezt a könyvet Syed Ithar Hussain Shah vezérőrnagy (R) írta. A könyv 352 oldalas, hét fejezetet és 31 színes térképet tartalmaz. A könyv 1947-től 2017-ig minden megnyilvánulási formájában foglalkozik a Pakisztán elleni indiai katonai fenyegetéssel és a pakisztáni hadsereg erre a fenyegetésre adott válaszával. Alig két és fél hónappal a függetlenség elnyerése után, azaz 1947. október 26-án India katonai erejét Kasmírban használta fel a területszerzésre, hogy károsítsa Pakisztán létfontosságú stratégiai érdekeit. A hónapokig tartó Pakisztán kénytelen volt több mint egy évig tartó háborút vívni kedvezőtlen körülmények között. E háború során India katonailag megszállta Junagarh, Hyderabad Dekkán államokat, és azzal fenyegetőzött, hogy a háborút Pakisztán többi részére is kiterjeszti. 1949-re a pakisztáni vezetés számára teljesen világossá vált, hogy erős fegyveres erőkre van szükség az indiai hadviseléssel szembeni túléléshez. Ezért a pakisztáni fegyveres erők erejét 1953-ra majdnem megduplázták, ami a humán fejlesztéstől vonta el a szűkös erőforrásokat. Felismerve azonban, hogy Pakisztán gazdasága nem képes elég erős fegyveres erőket fenntartani, a vezetés óvatosan úgy döntött, hogy csatlakozik az amerikai vezetésű védelmi szövetségekhez a kommunizmus ellen, noha a fő fenyegetést India jelentette, nem pedig a kommunizmus. 1965-ben Pakisztán megpróbált lázadást kezdeményezni IOK-ban. India először hadseregének a CFL-en, majd szeptember 6-án a nemzetközi határon keresztül történő bevetésével fokozta a helyzetet. Aztán 1971-ben India nyíltan bevetette fegyveres erőit Kelet-Pakisztán elfoglalására.

Ezt követte 1974-ben a szubkontinens nuklearizálása. 1984-ben Siachint elfoglalták. 1986-ban India Pakisztán határaira összpontosította fegyveres erőit. 1988-ban India stratégiai rakétákat vezetett be, hogy a katonai egyensúlyt a maga javára billentse. 1998-ban India öt atomrobbantással ismét megpróbálta kényszeríteni Pakisztánt. Pakisztán, mint mindig, most is hat nukleáris robbanással válaszolt. Pakisztán kénytelen volt folyamatosan fejleszteni erőit, hogy lépést tartson az indiai katonai kényszerítő eszkalációval. 2002-ben és 2009-ben India Pakisztán határaira összpontosította fegyveres erőit, de mint mindig, most sem sikerült kényszerítenie Pakisztánt. Ezt követően nyíltan támogatta a terrorizmust Beludzsisztánban, az egykori FATA-ban és Pakisztán más részein, hogy érvényre juttassa gonosz akaratát. Aljas terveit 72 éven keresztül nem sikerült megvalósítania, mert a pakisztáni fegyveres erők erősek és elkötelezettek. Indiának fel kellene ismernie a Pakisztánnal szembeni politikájának hiábavalóságát, és a béke mellett kellene döntenie, hogy mindkét ország a két országban uralkodó szegénység enyhítésére fordíthassa szűkös erőforrásait. E könyv célja, hogy rávilágítson arra, hogy az állandó indiai hadviselés, fenyegetés, közvetlen és közvetett agresszió 1947-től 2017-ig alakította a pakisztáni hadsereg méretét, szervezetét, fegyverzetét és doktrínáját. (2017, mert a könyv 2018-ban készült el)A szerzőrőlSyed Ithar Hussain Shah (R) vezérőrnagyot 1976-ban nevezték ki a 16 (SP) tábori tüzérezredbe.

Ő volt a parancsnoka a 4. közepes ezrednek, a 62. tábori ezrednek, az 1. páncélos hadosztály tüzérségének, a 115. gyalogos dandárnak és a 2. tüzérségi hadosztálynak. A Tüzériskola és a Katonai Földek és Kantonok Főigazgatóságának parancsnoka volt. A Kanadai Erők Parancsnoki és Törzskari Főiskoláján Torontóban és a Nemzeti Védelmi Egyetemen Iszlámábádban szerzett diplomát. 2013-ban vonult nyugállományba.