Az indiai szabadságért folytatott erőszakmentes küzdelem, 1905-19

Eredeti címe:

The Nonviolent Struggle for Indian Freedom, 1905-19

Könyv tartalma:

Az ellenállás erőszakmentes formáinak gyakorlatáról szóló írások nagy része a közelmúltban a második világháború vége utáni mozgalmakra összpontosított, amelyek közül sok rendkívül sikeres volt. Bár az a tény, hogy az ellenállás ilyen módszerét modern formájában az indiaiak fejlesztették ki, elismerik ebben az írásban, eddig nem született hiteles története az indiaiaknak a jelenség kialakulásában játszott szerepének.

David Hardiman neves történész kimutatja, hogy bár az erőszakmentességet mindenekelőtt Mahatma Gandhi kiemelkedő alakjához kötik, a „passzív ellenállást” már a britek által uralt Indiában is gyakorolták a nacionalisták, bár az erőszakmentesség mint olyan mellett nem volt elvi elkötelezettség. Gandhi volt az, aki először Dél-Afrikában, majd Indiában kifejlesztett egy technikát, amelyet „satyagraha”-nak nevezett. Az ő törekvései nyomán az „erőszakmentesség” az angol nyelvben új szóvá és új politikai koncepcióvá vált.

Ez a könyv szemléletes részletességgel mutatja be, hogy pontosan mit jelentett az erőszakmentesség, és milyen félelmetes nehézségekkel szembesültek az ilyen ellenállás úttörői az 1905-19-es években.