Az indianai úriember

Olvasói vélemények

A könyv nosztalgikus bepillantást nyújt az 1890-es évek végének Indianájába, a politika, a társadalmi erkölcsök és a romantika keveredésével. Sok kritikus nagyra értékeli Tarkington stílusát és azt a képességét, hogy megragadja a vidéki élet lényegét, bár néhányan kritizálják a tempót és a túlságosan drámai elemeket.

⬤ Erős jellemábrázolás és a kisvárosi élet nosztalgikus ábrázolása.
⬤ A romantika, a politika és a társadalmi kommentárok lebilincselő keveréke.
⬤ Gyönyörűen megírt, élénk leírásokkal.
⬤ Időtlen témák, amelyek a modern olvasók számára is rezonálnak.
⬤ Megragadó cselekménnyel és érzelmi hatással zárul, amit néhányan emlékezetesnek találtak.

⬤ A tempó néha lassú, különösen az elején.
⬤ Néhány karaktert túlságosan tökéletesnek vagy nyálasnak érzékelnek.
⬤ Az írói stílus a modern közönség számára elavultnak vagy túlságosan szószátyárnak tűnhet.
⬤ Hiányzik belőle a Tarkington későbbi műveiben található mélység.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Gentleman from Indiana

Könyv tartalma:

Newton Booth Tarkington (1869. július 29. - 1946. május 19.) amerikai regényíró és drámaíró, aki leginkább A csodálatos Ambersonok és az Alice Adams című regényeiről ismert. William Faulkner, John Updike és Colson Whitehead mellett egyike annak a négy regényírónak, aki többször is elnyerte a Pulitzer-díjat szépirodalomért. Bár ma (2020-ban) szinte elfelejtették, az 1910-es és 1920-as években Amerika legnagyobb élő írójának tartották. Több történetét filmre is feldolgozták. A 20. század első negyedében Tarkington Meredith Nicholsonnal, George Ade-dal és James Whitcomb Riley-val együtt hozzájárult az irodalom aranykorának megteremtéséhez Indianában.

Booth Tarkington egy cikluson át az indianai képviselőház tagja volt, kritikusan viszonyult az automobilok megjelenéséhez, és számos történetét a középnyugaton játszotta. Végül a Maine állambeli Kennebunkportba költözött, ahol még látásvesztése ellenére is folytatta életművét.

Az 1910-es és 1920-as években Tarkingtont a nagy amerikai regényírónak tartották, aki Mark Twainhez hasonlóan fontos volt. Műveit sokszor újranyomták, gyakran szerepeltek a bestsellerlistákon, számos díjat nyertek, és más médiumokban is feldolgozták. A Penrod és két folytatása rendszeres születésnapi ajándék volt a könyvmániás fiúknak. A későbbi huszadik században azonban a tudományos életben már nem foglalkoztak vele: nem volt kongresszus, nem volt társaság, nem volt Tarkington-tanulmányok folyóirat. 1985-ben példaként hozták fel őt arra, hogy milyen nagy lehet az eltérés egy szerző életében szerzett hírnév és a későbbi feledés között. E nézet szerint, ha egy szerzőnek sikerül a kortársai kedvében járnia - és Tarkington műveiben egy cseppnyi társadalomkritika sincs -, akkor a későbbi, elkerülhetetlenül más értékrendű és gondokkal küzdő olvasóknak nem fog tetszeni. (wikipedia.org)