Az indiánok lelke: Egy értelmezés (Eastman (Ohiyesa) Charles Alexander)

Olvasói vélemények

A könyv mély betekintést nyújt az amerikai őslakosok spiritualitásába és a két kultúra között vergődő egyének küzdelmeibe. Nagyra értékeljük a szívből jövő írásmódja és a szerző egyedi nézőpontja miatt, különösen az amerikai őslakosok integritásának és hiedelmeinek magyarázatában. Míg sok olvasó inspirálónak és jó bevezetőnek találta az indián kultúrába, néhányan kritizálták az egyszerűség és a mélység hiánya miatt.

⬤ Jól megírt és éleslátó
⬤ egyedi perspektívát nyújt az indián őslakosok spiritualitásáról és kultúrájáról
⬤ érzelmileg átérezhető és spirituálisan inspiráló
⬤ könnyen olvasható
⬤ értékes forrásként szolgál az indián örökség megértéséhez és a vele való kapcsolatteremtéshez.

⬤ Hiányzik belőle a mélység
⬤ helyenként leegyszerűsítőnek vagy esetlennek tűnhet
⬤ egyes olvasók szerint a formátum és a szöveg mérete félrevezető a könyv tartalmi terjedelmét illetően
⬤ a könyv teljes körű megértéséhez különleges gondolkodásmód szükséges.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Soul Of The Indian: An Interpretation (Eastman (Ohiyesa) Charles Alexander)

Könyv tartalma:

A KÖNYVRŐL:- A szerző megpróbálja kiemelni az amerikai őslakosok vallásának szerinte leglényegesebb pontját, a „fehér ember” általi félreértelmezést és félreértést. Eastman jó néhány jó pontot tesz, a fehér ember kereszténységének képmutatásával kapcsolatban, amely különösen abból a kifejezésből ered, amelyet az indiánok elé tártak, hogy az amerikai kormány keresztény.

Ahogy a szerző mondja: „Az indián, idővel talán felismeri, hogy a részeges és kicsapongó fehér embereket, akikkel túl gyakran került kapcsolatba, a fehér ember vallása is elítéli, és nem szabad azt a vallás lejáratásának tekinteni. Ebben a könyvben a szerző elmagyarázza, hogy minden gyilkos tudta, hogy tettét a „Nagy Titokzatosság” meg fogja ismerni, és ezért az ilyen személy nem tett erőfeszítést arra, hogy megpróbálja elrejteni a tett tényét, következésképpen a tettet a bűnös fél általában szabadon elismerte. A SZERZŐRŐL:- Charles Alexander Eastman (1858-1939) amerikai származású orvos író, országos előadó és reformer volt.

A 20.

század elején kezdte írni az amerikai őslakosok változó identitását feltáró műveit. 1902-ben adta ki „Indian Boyhood” című művét.

Ezt több könyv követte, köztük a „Régi indián napok” és az „Indián történetek újramondva”. 1911-ben megjelent „Az indiánok lelke” című műve szemléletesen ábrázolja az őslakosok spirituális és vallási gyakorlatait és hiedelmeit, életre keltve gazdag kulturális eredetüket. Regényírói karrierje a politikai és kulturális aktivizmus területére vezette, és az amerikai őslakosok jogainak hatékony védelmezőjévé tette.

1911-ben Eastmant választották meg az amerikai indiánok képviseletére a londoni egyetemes faji kongresszuson. Beszédeiben és tanításaiban a békét és a természettel való harmóniában élést hangsúlyozta. 1925-ben az Indián Ügyek Hivatala felkérte Eastmant, hogy vizsgálja meg Sacagawea, a fiatal nő halálát és temetkezési helyét, aki 1805-ben a Lewis és Clark expedíciót vezette és tolmácsolta.

Megállapította, hogy a nő 1884-ben, idős korában halt meg. TARTALOM:-