Értékelés:
A könyv a 19. század végi és a 20. század eleji amerikai őslakosok művészetét tárja fel, megvizsgálva annak termelését, fogyasztását és befogadását a modernizmus kontextusában. Esettanulmányokat tartalmaz a kulcsfigurákról, és kiemeli a nemek hatását a korszak művészeti életében.
Előnyök:⬤ Jól megírt
⬤ alapos vizsgálatot nyújt az amerikai őslakosok művészetéről
⬤ érdekes esettanulmányok
⬤ kiemeli a modernizmus és a nemek témáit
⬤ informatív.
A kritikákban nem említenek konkrét negatívumokat.
(2 olvasói vélemény alapján)
The Indian Craze: Primitivism, Modernism, and Transculturation in American Art, 1890-1915
A huszadik század elején indián kosarakat, takarókat és tálakat lehetett vásárolni áruházakban, "indián boltokban", kereskedőknél és az amerikai kormány indiániskoláiban. Férfiak és nők szerte az Egyesült Államokban széles körben elterjedt szenvedélyüknek hódoltak az amerikai őslakosok művészetének gyűjtése iránt, amelyet "indián saroknak" nevezett otthoni zugokban mutattak be.
Elizabeth Hutchinson ezt a gyűjtést egy nagyobb "indián őrület" részeként azonosítja, és összekapcsolja más tevékenységekkel, mint például az indián műtárgyaknak a múzeumok, művészeti és kézműves társaságok és világkiállítások által támogatott művészeti kiállításokon való szerepeltetése, valamint az indián kézműves termékek mintaként való felhasználása a nem indián művészek számára, akik a formai absztrakciót és a művészi szubjektivitás kialakulóban lévő fogalmait kutatták. Azt állítja, hogy az indiánőrület meggyőzte a politikai döntéshozókat arról, hogy a művészet a "hagyományos" bennszülött kultúra megőrzésre érdemes aspektusa, és ez a hozzáállás továbbra is befolyásolja a közvélemény hozzáállását és a szövetségi törvényhozást. Hutchinson a tizenkilencedik század végi és a huszadik század eleji kiadványokból származó képekkel illusztrálva érvelését, felülvizsgálja az amerikai őslakosok anyagi kultúrája mint "művészet" iránti általános érdeklődés szokásos történetét.
Míg sokan az első világháborút követően a délnyugati részen jelölik meg ennek a kultúrákon átívelő érdeklődésnek a kialakulását, Hutchinson kimutatja, hogy az már korábban elkezdődött, és az egész országban elterjedt nyugatról keletre, a rezervátumtól a metropoliszokig. Bemutatja, hogy az amerikai modernizmus kialakulásához kapcsolódó művészeket, tanárokat és kritikusokat - köztük Arthur Wesley Dow-t és Gertrude K sebier-t - az őslakosok művészete inspirálta.
Az őslakos művészek is képesek voltak némi elismerést kivívni modern művészként, amint azt Hutchinson a winnebagói festő és pedagógus Angel DeCora tárgyalásán keresztül bemutatja. A transzkulturális megközelítéssel Hutchinson átalakítja az amerikai őslakosok modernista kultúrában betöltött szerepéről alkotott képünket.
