The Philosophy of the Inductive Sciences: Volume 2: Founded Upon Their History
A cambridge-i polihisztor William Whewell (1794-1886) kétkötetes értekezése, amelyet először 1840-ben adtak ki, ma is jelentős a tudományfilozófia szempontjából. A művet az Induktív tudományok története (1837) című háromkötetes művének "erkölcstanának" szánta, amelyet szintén ebben a sorozatban adtak ki újra.
Az Immanuel Kant és Francis Bacon által lefektetett filozófiai alapokra építve Whewell a következő aforizmával nyit: "Az ember a természet értelmezője, a tudomány a helyes értelmezés". A 2. kötet az 1.
rész utolsó szakaszait tartalmazza, amelyek a biológia filozófiájával és a paleotológiával foglalkoznak. A 2.
rész, "A tudásról", a tudás természetéről és a tudás keresésének eszközeiről szóló vélemények válogatott áttekintését tartalmazza, Platóntól kezdve. Whewell munkájában mindvégig fenntartja azt a meggyőződését, hogy az elme aktív, és nem csupán passzív befogadója a világból származó ismereteknek.
Whewell értekezése a viktoriánus korszak ismeretelméleti vitáinak egyik kulcsszövege, amelyet különösen John Stuart Mill és a Logikai rendszer című műve támadott meg, és amely napjainkban is érdemes a folyamatos tanulmányozásra és vitára.".
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)